Egy virtuális gyűjteményt hozok létre. A gyűjtemény a valóságban nem létezik, nincs is bennem gyűjtőszenvedély. Azonban szívesen hívok életre egy ilyen kollekciót játszásiból. Tekinthetjük szubjektív véleménynek, hogy mit tartok érdemesnek arra, hogy kvalitásai alapján a “birtokomba” kerüljön. Kijelentem, hogy nem óhajtok senkit befolyásolni. Sem valakit promótálni, sem valakinek ily módon reklámot csinálni. A virtuális gyűjteményhez nem fűződnek anyagi érdekeim. A barátaim azt mondták hülye vagyok. Lehet. Minden esetre, ha valakinek ezzel segíteni tudok az örömmel tölt el.

Ismeretlen szerző: Cím nélkül

A gyűjteményt egy látszólag közönséges tárgyfotóval gyarapítottam. Egyszerű, korrekt kompozíció és fényelés. Jó példa arra, hogy minden rafinéria nélkül is lehet olyan képet készíteni, ami sokkal több annál, mint amit a szem közvetlenül tapasztal. A világ leghétköznapibb gyümölcse is képes egy fotón érzelmeket, indulatokat generálni. Minden csak a szituáción múlik. Mit? Hol? Mikor? Hogyan? És még egy fontos, lényeges szempont. A néző, a befogadó. Biztos, hogy nem azonos a viszonya ehhez a képhez egy vasutasnak vagy egy kórházi orvosnak. És valószínű, hogy húsz év múlva már mind a ketten másképp reflektálnának. Ennek ellenére a fotó mégis egy könnyen megközelíthető és értelmezhető műfaj. ” A fénykép az egyetlen olyan “nyelv”, melyet a világ minden részén megértenek, amely hidat ver nemzetek és kultúrák között, s összekapcsolja az emberiség családját. Lévén független a politikai befolyástól – ott, ahol az emberek szabadok – híven tükrözi az életet és az eseményeket, lehetővé teszi, hogy osztozzunk mások reményeiben és kétségbeesésében, s rávilágít a politikai és társadalmi viszonyokra.”  Helmut Gernsheim 1962  Idézet: Susan Sontag: A fényképezésről 1999 Európa könyvkiadó