Archive for the ‘ kritika ’ Category
Kevés a jó szemű, értő gyűjtő, aki az értékekkel és az árakkal is tisztában van. Köszönhető ez a sokáig istenített marketingnek, mármint annak, hogy folyamatosan rossz volt a marketing üzenete. ” A művészet befektetés! ” Soha nem akart a piac igazi rajongókat toborozni, csak befektetőket találni. Egyszerűbb is a kapzsiságra építeni, mint értő szemeket nevelni, [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Az egykor híres? magyar iparművészet mai képviselői érdektelenségről, alacsony árakról panaszkodnak. Valóban ez a helyzet, de mint sok más területen, azt hiszem, itt is hibás a helyzetelemzés. Egyre több, igényesen berendezett élettérrel találkozni, amikbe nem találják helyüket a magyar termékek. A Minotti, Citterio vagy más top kategóriás bútor színvonalához valóban nehéz lenne a nagyrészt húsz-harminc [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Az év homlokzata díjat, középület kategóriában, Makovecz Imre makói bölcsődéje kapta. Hmm, elmerengtem. Biztos születnek máskor is vitatható ítéletek egy-egy pályázat elbírálása során. És azt is tudjuk, hogy egyre kevesebb új épület születik. De ennyire kevés? Ez az épület akkor sem érdemelne díjat, ha ez lenne az egyetlen új, az egyedüli induló. Se íze, se [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
A Skála Kópé jutott eszembe Andreas Fogarasi kiállításán, a Trafóban. Pontosabban, a Kópé dalocskája, ami a reklámspothoz íródott: “Bemegyek, kijövök, de milyen jóóól kijövök, ha bemegyek.” Tömören ennyi. Hosszabban: Kíváncsi voltam, hogy a Velencei Biennálén 2007-ben látott, Anya Oroszlán díjjal kitüntetett, azonban általam nullára értékelt kiállítása után, mivel lep meg a művész. Nem lepett meg. [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Sokszor hiányoltam a színt, az egyéni karaktert a magyar kortársművészet palettájáról. Kevés az olyan munka, ami vonzza a tekintetet, ami felkavarná az állóvizet. De, ahogy a kínaiak mondják, “ha megérik a tanítvány, eljő a tanító”. Hát eljött. Mit tanító, sokkal több annál, ő a vátesz, a rendezzző, a forgatókönyvíró az alkotmány asztalnyi színpadán. Hogy megérett [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Végre jó helyre került a kortárs művészeti vásár. A Millenáris telitalálat. Kellemes, szellős, jól átlátható terek. Jól megépített standok. Rengeteg látogató. Jó reklám volt ez a vásár a kortárs művészetnek. Vevők csak elvétve akadtak, de erről nem a vásár szervezői tehettek. Jó lenne ezt a vásárt nemzetközivé fejleszteni, ha a szervezők szándékai szerint idecsalogatandó európai [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Nem elírás, csak nekem valamikor beakadt egy Fábri film, ha jól emlékszem talán a Magyarok. Onnan az Anrás megszólítás az András helyett. Nagyon bátor dologra vállalkozott Anrás. Olyanra, amit általában eltitkolunk mindannyian, nem csak a festők. Nem szeretjük megmutatni kétségeinket, bizonytalanságainkat, az útkeresést. Az állatok is elvonulnak ha vajúdnak. mert a szülés intim, személyes dolog. [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Lezárult egy borcímke pályázat. Kiderült, mégiscsak jó volt az a bizonyos divatbemutató valamire. Ha másra nem is, legalább arra, hogy irányt mutasson azoknak, akik igazodni szeretnének, vélt vagy valós kultúrpolitikai igényekhez[ TOVÁBBOLVASÁS... ]
A magyar közízlés olyan, amilyen. A lakáskultúra, az otthonok esztétikai minősége lehangoló. A magyar ember, ha lakást vásárol vagy felújít, telve önbizalommal, a saját kezébe veszi a dolgokat. Belsőépítészt, lakberendezőt, csak elenyésző kisebbség alkalmaz. Majd a mama berendezi a kérót, “jó az ízlése és különös érzéke van a szép dolgokhoz”, a múltkor például a Lalikának [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Valahogy beszorultam a képzőművészetbe. Pedig szándékaim szerint az utcaképtől az építészeten át sok mindenről szeretnék írni. Pontosabban a jót szeretném dicsérni, a cikit meg osztani. Külön fájdalmas a semmitmondás, a fantáziátlan silány végeredmény akkor, amikor a lehetőség adott lenne valami igazán nagyszerűt létrehozni. Pontosan ez történt Devecseren, ahová egy bárhol az országban fellelhető, fantáziátlan, silány [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
[ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Világhírű európai és magyar művészek kiváló munkái láthatók mától a Városligeti tavon. Elegáns, jól rendezett kiállítás. Ismét bebizonyosodott, hogy csak megszállottság kell és jön az eredmény. A látogatók csónakokkal is bejárhatják a tavat, közelről is megbámulhatják a műveket. A tó impozáns épülete már majdnem kész. A vízszint még nem érte el a kellő magasságot, de [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Végre egy kis friss levegő. Egy másik világ. Színes, játékos, szabad, dekoratív, mégis személyes és bensőséges. Nagyon örülök Ryan Schneider kiállításának, amit Deák Erikánál láttam. Remélem, nem csak én örülök és bízom benne, hogy vannak irigyek is. A hazai paletta bizony egy kicsit szürke, sokszor akkor is, amikor színes. Belterjes és túl sok az áthallás. [ TOVÁBBOLVASÁS... ]
Enter your email address to subscribe to this blog and receive notifications of new posts by email.
Join 14 other followers
Get every new post delivered to your Inbox.
