Részlet egy meg nem jelent könyvemből

A “fiókban” heverő regény, a nyolcvanas évektől éledező budapesti műkereskedelem története, ahogy én láttam.

Takács az utca egyik, velencei mintára épült házának, bordóra festett vasajtajával bíbelődik, pedig már fél tizenegy is elmúlt. Egy akkori barátjával, a házban lévő lerobbant pinceraktár helyén nyitottak üzletet. Gondosan átalakították, szépen rakott régi téglafalak, nyersvakolat, állítólag jól nézett ki. Nekem inkább díszlet, művi kastélybelső. Körülbelül kétszáz négyzetméteres alapterülete, akkor hatalmasnak számított. Nem volt az esetem, túlzottan proccnak találtam, a vevőkör is afféle finnyás, problémázós fajta. A hideg kirázott volna, ha ezeknek kell gazsulálnom. Én jobb szerettem az üzletet a magam diszkrét módján bonyolítani. Ebben az országban csak csendben, a fal mellet osonva lehet létezni. Tulajdonképpen ők voltak az elsők az utcában, persze ha nem számítjuk az üvegest, aki csak később merte abbahagyni alaptevékenységét. Miután a vasajtókkal végzett, a srác kapkodva kinyitja a lenti üvegajtókat, lebotorkál még egy pár lépcsőt, a sötétben felrúg egy széket, nagyot koppan, aztán „kiriaszt”. Beüzemeli a világítást, és már rohan is fel, kezében a féltett lábtörlővel. Takácsot akkor már pár éve ismertem, boltoltunk is ezt-azt. Rendes, jól nevelt gyerek. Sokat tanítottam, próbáltam segíteni neki. Soha nem vezettem meg. Na, ezt a kegyet pedig kevesen élvezhették. Árut adtam a nyitáshoz, bizományba, nem is keveset. Zenével foglalkozott, néha elment Münchenbe pár napra, valamilyen stúdióba dolgozni. Nagy dolog volt az állandó kilépő, elindulni nyugatra, amikor csak tetszik. Nekem akkor még útlevelem sem volt. A társát, aki valami filmes féle, itt ismertem meg, nagy hantás, pillanatok alatt kreált igaznak tűnő történeteket. Lenyeltem a falatot, a csutkát meg lelöktem a csatornába.

  • Jó reggelt fiacskám!
  • Jó napot! Cikizni tetszik, hogy egy kicsit elkéstem?
  • Miért tenném fiacskám, én is voltam fiatal.
  • Nem jön le?
  • Dehogynem fiacskám, hisz azért jöttem. Nem adtatok el valamit, hogy legyen egy kis pénzem.
  • Talán, Dínó bátyám. Azt hiszem a Tulok amerikai csodaembere, a Cowboy megvette végre azt a szétvágott, majd újraegyesített futót. (Tuloknak hívtuk a társát egymás közt). Nézzük meg, lehet, hogy itt van a pénze is.

Ilyen furcsán beszélgettünk, és beszélgetünk a mai napig. Én mindig tegeztem, ő soha. Ez néha, okoz neki nyelvi nehézségeket, de húsz év alatt egész jól belejöttünk. Lementünk. Az íróasztal fiókjában a „D” feliratú borítékban ott volt a pénzecském, amit a szőnyegért kaptam. Mégse olyan tré ez a nap, mint gondoltam. Takács rágyújtott két cigire, az egyiket magának, a másikat nekem szánta. Én több mint egy éve megfogadtam, hogy soha többet nem gyújtok rá. A második slukk után nyílik az ajtó, és jön lefelé a lépcsőn egy negyven körüli nő. Lassan, komótosan lépked. Mindent ugyanolyan alaposan, állati unottan mustrál. Arcán ujjnyi vakolat, parfümjének erős, émelyítő illata tíz méterről is jól érezhető. Mini szoknyája, neki, már nem korszerű.

  • Kezit csókolom. – köszön a hölgynek Takács, de a válasz elmarad.

A vendég tovább riszál, egyre beljebb az üzletbe. Néha megáll, ringatózik. Kezével hol a csípőjét simogatja, hol a fülén csillogó hatalmas klipszet birizgálja. Ülőgarnitúrából több is van, bieder, ampir, art deco. Szemmel láthatóan ezek izgatják leginkább. Megáll egy szék előtt, hosszasan nézegeti, tapogatja a támláját, azután hirtelen belehuppan. Megigazítja a haját, a szoknyáját rendezgeti, majd amolyan kézi push up segítségével megpróbálja a ciciket, vélhetően tizenöt évvel ezelőtti helyükre passzírozni. Füle mögé parfümöt dörzsöl, azt hiszem már annyira megszokta a „szagot”, hogy ő már nem is érzi. Bezzeg mi! Valami nem frankó. Láthatóan otthonosan érzi magát. Rúzst vesz elő, meg egy aprócska tükröt, majd kérdőn Takács arcába bámul, aki kihasználva a helyzetet tesz egy újabb kísérletet:

  • Kezit csókolom! Segíthetek?

A nő ránéz és végre lassan kimérten, miközben elkezdi vérvörösre festeni a száját, mély, búgó hangon megszólal:

  • Segíteni? Hmm. Te nekem? – közben egy pillantással végigméri – Mire gondolsz kis csávó? Na nem, nem, azt neked nem kell, inkább hozz egy pohár világost ifjú hercegem.
  • Bocsánat, nem értem.
  • Mit nem ért ezen pincér? Egy pohár sört kértem.

Ó, minden süt, nem bolond ez, csak egyszerűen halál mártó.

  • Asszonyom, kérem az a helyzet, hogy ez egy…….
  • Aha! Szóval nem akarsz kiszolgálni, te kis szarcsimbók. Azonnal küldd ide a főnököd.
  • Asszonyom, nem erről van szó, ez egy…..
  • Vakondnadrágos hercegem, ön itt a tulaj? – fordul felém negédesen – Egy pohár világost kérek.

Éreztem, a helyzetet nekem kell megoldani Takács ehhez még fiatal.

  • Drágám az a helyzet, hogy túl korán van, a Buborék is késnek, nem tudtunk még csapolni. Én is a szomszéd kocsmában dobtam be egy korival. Ott már van friss pilseni.
  • Hm, szóval te sem akarsz kiszolgálni Aljosa. Akkor minek nyittok üzletet?

Egy ideig bámult maga elé, nagyokat nyelt, majd hirtelen felpattant:

  • Na! Ide se jövök többé!

Megpróbálta a függőt beállítani, és mikor úgy érezte, hogy vertikálisan rendben, cikk-cakkban megindult felfelé. Takács egészen az utcáig kísérte. Félt, ha a banya lebucskázik a lépcsőn, fizethet kezelést, kártérítést.

    • Fazakas Csaba
    • 2011 05 19

    szívesen olvasnám tovább…
    üdvözlettel,
    f.csaba

    • Sz.J.B.
    • 2011 11 25

    Dinó bátyám szerint ,hasonló történelmi események nyomtatásban való megjelenésére ,kizárólag a szereplők kimúlása után számíthatunk.
    Pedig magam is olvasgatnám szívesen.
    üdv. beppi

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: