A tehetséges magyar nép mítosza.

Egyesek időről időre, megpróbálják az isten adta nép önbecsülését felturbózni. Nagyívű, mitikus kijelentéseket tesznek a magyarságról, úgy általában. Csakhogy a mítosz barkácsolás, nem kifizetődő tevékenység, ugyanis nem önbecsülést, hanem önhittséget teremt. Az önhitt ember pedig képtelen az önvizsgálatra, a változásra, hiszen nem is érzi annak szükségét, mert annyira el van ájulva saját maga nagyságától.Azt nem  is értem pontosan, mit is jelent az, hogy a magyar  különösen tehetséges nép.  Ezt úgy kéne talán értelmezni, hogy más népek pedig kevésbé? Egyáltalán, milyen mérések, számítások eredménye ez az állítás? Lehet mérni egy nép tehetségét? Hogyan?  Jó-jó, tudom a  golyóstoll is, meg a helikopter (mellesleg Asbóth is csak egy mítosz, szerkezete sosem tudott önállóan repülni, helyváltoztatásra alkalmatlan masina volt, amit négy ember kötéllel tartott stabilan)

Egyébként,  néhány kiváló ember eredményeiből általánosítani egy egész népre, pontosan olyan, mint néhány bűnös miatt megbélyegezni egy egész etnikumot. Az ötlet már csak azért is elképesztő, mert hazánkban egyáltalán nem tolerálják a másságot. A tehetséges embert irigylik, ebből következően utálják. Megpróbálják lejáratni, befeketíteni és lerángatni az átlag szintjére. Vagyis, Magyarország nem tehetségbarát környezet és valószínű, hogy sosem volt az. Nem véletlen, hogy a folyton-folyvást emlegetett Nagy Magyaroknak el kellet innen távozni, néha menekülni, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Teller Ede, Gábor Dénes és még sokan mások. Vannak, akik elképesztő módon kétségbe vonják egyes csoportok magyarságát, ugyanakkor másokat meg mindenáron magyarnak akarnak láttatni. (Franz Liszt, Carolus Markó) Szeretünk mítoszokat  gyártani. Pótcselekvés. A nagyot mondást már az óvodásoknál is megfigyelhetjük, ahogy hantáznak, hogy saját nagyságukat bizonyítsák.  Sokszor hallott téveszmék: ” A magyar lovas nemzet.”” Fogadok, hogy a népesség 95% nem tud lovagolni. Számít, nem számít!  “A magyar labdarúgó nemzet.” Ugye ezt meg nem kell kommentálom. És akkor a brazil, az argentin, a spanyol az milyen nemzet? Vannak, akik azt gondolják a magyar festészet összemérhető az európai festészet nagyjaival, sőt egyenrangú azzal. Ez azt jelentené, hogy nem trendkövető, nem provinciális, nem megkésett, és talán még eredeti is. Szeretem a magyar festészetet, de azt is helyesebb a helyén értékelni, mint bedőlni, néhány marketing ízű kijelentésnek.

Nem kell újabb és újabb mítoszokat teremteni, hanem a hamisakat kéne lerombolni és szembenézni a meztelen valósággal. Megkeresni sikertelenségünk okait és korrigálni a hibákat. Ugyanis a sikeres nemzet is csak egy mítosz. A béka segge alatt vagyunk, sok-sok évtizednyire Európától.és keser-édes, bús magyar mítoszokkal még lóháton se fogjuk utolérni soha. A tehetséges nemzet fogalma nem az atombombával kezdődik, hanem a vízvezeték szereléssel, és az útépítéssel. Ha vannak tehetséges gyerekeink, különlegességüket  fel kell ismerni, majd támogatni és gondozni, szeretni, tanítani, nem gyűlölni és eltaposni kell őket. Mindez részben állami, részben társadalmi feladat lenne, de erre csekély az esély ott, ahol egyetemeket zárnak be. Állítólag nincs szükség művészekre és egyre inkább úgy tűnik, a tanult, művelt polgár se kívánatos. Akkor pedig marad a mítosz és a homály, mint a valóság  és világosság helyettesítője.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: