Hibernált műkereskedelem

A hibernáció állapotában a test sejtjeinek tevékenysége szinte mozdulatlanná lassul. A hibernált állapotot már létre tudják hozni, de az orvostudomány jelenleg nem rendelkezik a “kiolvasztáshoz” szükséges technológiával. A budapesti műkereskedelemnek is sikerült tavaszra mélyhűtött állapotba kerülnie. Jelenleg egyetlen reményünk, hogy Jabba, akinek Han Solo kiolvasztása rutineljárás volt, a segítségünkre siet. Kérdés, hogy hány sejt éli majd túl a megrázkódtatást és mikor kezdődik az olvadás. Egy biztos ez a helyzet is csak átmeneti, mint minden.

Jabba lesz a megmentő?

Hibernált műkereskedő (Han Solo)

Negatív események egész sora vezetett ide, ezeket nem kéne a szőnyeg alá söpörni, mert igen tanulságos minden szereplő számára. A galériáknak és a vásárlóknak is van mit tanulni és változtatni saját hozzáállásukon, stratégiájukon. Úgy tűnik, a bajok a 2008-as őszi, majd a téli aukciókon kezdődtek. Beütött a világválság. Letérdelt a forint és a tőzsdék, majd jöttek a megszorítások. A műkereskedelem folyamatos hanyatlást mutatott. Így érkeztünk el a választásokig. A szakma reménykedett, hogy a nálunk ilyenkor tapasztalható háborús hangulat elcsitul, a dolgok visszazökkennek a régi kerékvágásba és a kereslet ismét növekedni kezd. Nem így történt. Ekkor az önkormányzati választásokra vártunk, aztán meg a tavaszra, most meg az őszre, aztán majd a télre és így tovább, ki tudja meddig. A világgazdaság közben úgy ahogy stabilizálódott, a londoni piac dübörög, a kínaiak száguldoznak a világban, agyament összegeket hagyva a kasszákban, ahol  csak megfordulnak. Nálunk meg csak a fagyos tél, a nagy nulla. Ez azért is érdekes, mert megéltem már egy- két válságot, de azok a budapesti műkereskedelemnek mindig kasszasikert hoztak. Ha a forintot leértékelték,  azért, ha szakadt a tőzsde, azért. A szabad pénzek lehetséges menekülési útvonalai között mindig előkelő helyen volt a műtárgy. Ez nálunk most nem így történt. Ennek több oka is lehet, pontosabban van. Részben az azóta is fennálló bizonytalanság, a jövőbe vetett hit hiánya, politikai- és ennek következtében- gazdasági vonatkozásokban. (lehet, hogy az igazi neheze még hátravan.) Mostanra láthatóan elszegényedtünk, legalább is nincs mozdítható szabad pénz. De a még létező cash is dekkol, kivár. Valószínű, még nem érzi az “alját”, ezért nem száll be, se ide, se máshova. Van azonban egy ennél is fontosabb kérdés, ez pedig a bizalomvesztés. Ennek a rossz kommunikáció és a téves üzenetek, másrészt a féktelen manipuláció, a totál torz ár- és értékrend és az ebből következő, laikusok számára átláthatatlan piaci helyzet az oka. Szegény megboldogult Berényi Péter egyszer a szememre vetette a Műértőben, hogy nem érzem a marketinget. Éreztem, csak amit ő helyesnek, azt én tévesnek gondoltam. Sajnos nekem lett igazam. Persze nem vitatom, hogy voltak, akik saját nyereségük szempontjából “ügyesen kavartak”, csak hát ez lett a vége. Mindig azt vallottam és még most is azt vallom, hogy a műgyűjtés szellemi befektetés és csak mellesleg pénzügyi nyereség kérdése, amit ráadásul csak évtizedes távlatokban érdemes vizsgálni. Hiba volt azt sugallni, hogy nincsenek gödrök és az irány a csillagos ég. Aki azért gyűjt, mert imádja a birtokában lévő műveket, az most tudomásul veszi az árak csökkenését, miközben tudja, hogy hosszútávon az árakkal se lesz baj. Azok, akik az extraprofit reményében  részt vettek a nagy táncban, akarva akaratlanul maguk is generálták a lehetetlen árakat. Nekik ez a bessz most nagyon fáj és jelentős részük félő, hogy nem csak átmenetileg jelentett beteget. És mivel a szlogenek, hívó szavak a kalandorokat szólították meg elsősorban, akik elpártoltak a ” sefteléstől”, kiürült a piac, nincs vevői oldal. A vicc az, hogy az alacsony árak miatt, eladói se nagyon. Csak kényszereladások vannak. “A műtárgy a legjobb befektetés” szlogen egyelőre csúfosan megbukott, legalábbis a sajátos helyi viszonyok között, miatt.  Az élni és élni hagyni elve nem érvényesült, az utolsó cseppig kifacsarták a zsebeket. Ez lett az eredménye, amit az egész szakma megszenved. Kiút csak az átlátható kereskedelem és egy értékalapu árrendszer lehet. A vevőknek pedig csak a hozzáértés, a tájékozottság és-vagy a tisztességes (és értékén megfizetett) tanácsadói segítség jelenthet biztonságot. Félek, mire ez összejön, még lesz egy-két ősz és nyár. Mindenesetre, műkereskedelem mindig volt és mindig lesz, az árak változnak, hol fel, hol meg le, de valakik mindig el akarnak adni valamit, amit mások pedig megvesznek, csak ár kérdése az egész. Ha lesz nyugalom, lesz fellendülés.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: