A Negró egyre fényesebben világít

Nehéz az  élet, ha bunkó az isten gyermeke. Ma másnak se könnyű, de a bunkóé maga a pokol. Ő nem elégszik meg a létbizonytalanságból eredő szorongással, nem, a bunkó még hergeli is magát. Dübörög. Nem a megoldást keresi, hanem az okot. Ez helyes út is lehetne, ha nem lenne bunkó.  A probléma igazi gyökerét nem képes, talán nem is akarja megragadni. Egyszerűbb megoldást választ, gyűlöl. Valakit, valakiket, vagy valamit, zsigerből, azért mert halálosan biztos benne, hogy a gyűlölet tárgya az ő bajainak okozója. A legveszélyesebb ránk nézve ha a bunkóság és műveletlenség mellé még hatalom is társul.  Az egyszerű, műveletlen ember az még nem bunkó, ahogy a  bölcs, agyafúrt parasztemberek sem a mesékből, akiken még Mátyás király sem talált fogást. A bunkó az nem bölcs, a bunkó az agresszív és általában műveletlen, modortalan. Olyan, akinek nem volt gyerekszobája. Nekem az az érzésem, mintha egyre többen lennének. Valamilyen érthetetlen oknál fogva, mindenütt felütik a fejüket, helyet követelnek maguknak és kapnak is a közélet minden területén. Ratkó- gyerek vagyok, úgyhogy én tudom, mi volt az a “komcsi”. Nekem nem csak duma, vetítés, a gyűlölet tárgya, hanem megélt valóság. Apám se szerette őket, én se. A kultúra őre, élet-halál ura Aczél György elvtárs volt. Egy szavába került és el voltál temetve. Rettegett figura volt. Viszont nem volt bunkó. Valahogy a diktatúra ellenére mégiscsak létezett  egy szolnoki és kaposvári színház, ahol Mrozeket játszottak. Mégiscsak megjelentek a modern amerikai írók könyvei az Európánál, Kerouac-tól Salinger-ig. Volt Kex, volt Syrius. Ahogy tegnap olvastam, Kádár Eizensteint, David Lynch-et nézett a házi mozijában. Persze sok minden nem volt.  Ilyen mérhetetlen kulturálatlanság, bunkóság biztosan nem. Olyan érzésem kezd lenni, hogy az ész, a műveltség, a finomság kifejezett hátrány bizonyos területeken. Egyre több az ilyen terület. Nyersnek, tahónak lenni ma, divatos szerep. Imádja a plebsz. A nagyot mondó, optimista  és lehetetlent nem ismerő paraszt, Háry János utódait csodálhatjuk nap mint nap. A “komcsi világ” kulturális életét a filmtől a színházon át a televízióig, kulturált, tehetséges, rendkívüli emberek fémjelezték- akik közül most, egyszerűen csak felsorolok néhányat – Ők voltak a kor celebritásai. Ma már csak celebek jutnak nekünk. Lehet, hogy a kifejezés egyszerűsítése sem véletlen?

Tímár József, Fábry Zoltán, Latinovits Zoltán, Vitray Tamás, Ruttkai Éva, Ottlik Géza, Örkény István, Pilinszky János, Bacsó Péter, Kassák Lajos, Somogyvári Rudolf, Rábai Miklós, Róna Viktor, Markó Iván, Ferencsik János, Őze Lajos, Fischer Annie, Kondor Béla, Sós Imre, Gobbi Hilda, Bálint Endre, Korniss Dezső, Ország Lili, Bódy Gábor, Cseh Tamás, Kiss Manyi, Öveges József, Marx György, Hofi Géza, Domján Edit, Uray Tivadar, Kodály Zoltán, Rockenbauer Pál, Huszárik Zoltán, Nagy László, Weöres Sándor, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Jancsó Miklós, Királyhegyi Pál, ……és sokan mások.

    • ligula
    • 2011 07 25

    Gazda István, Keresztury Dezső, Fekete István, Kellér Dezső, Benkó Sándor…

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: