Zene, zene, zene

Az Orbán Viktor miniszterelnök által hétfőn aláírt kormányhatározat alapján “a kormánybiztos irányítja az Operaház működését és gyakorolja a főigazgatói jogkört; gyakorolja a munkáltatói jogokat az Operaház dolgozói tekintetében; felügyeli az Operaház vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanok működését, fejlesztését; felügyeli az Erkel Színház rekonstrukciós munkálatait; javaslatot tesz a fővárosi zenés színházi struktúra átalakítására; kidolgozza a magyar zenekultúra fejlesztésének koncepcióját, melyben a vezető szerepet a Magyar Állami Operaház tölti be”. A kormánybiztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja, Ókovács Szilveszter feladata ellátásáért a miniszterelnöknek felelős.

Micsoda munkabírás. A gondos miniszterelnök figyelmét semmi sem kerülheti el, ami változásra érett, azt át kell alakítani. A mindenhez értés nagy teher, én is érzem néha, ha beleugatok valamibe, amihez semmi közöm. De egy ország vezetőjének lenni az más pár csizma. Ott nincs mese, abban a helyzetben tenni, tenni kell. Ha azt látom, hogy nem jól mennek a dolgok valahol, bárhol, akkor a hibákat ki kell küszöbölni és a dolgokat helyes mederbe kell terelni. A magyar zenekultúrát márpedig koncepciózusan kell fejleszteni, ez vitathatatlan. Mert mi volt eddig? Tulajdonképpen semmi! No koncepció. A zeneszerzők csak úgy szerezgettek, a közönség ötletszerűen hallgatgatta, amihez kedve volt. Volt, amit rögzítettek, persze általában, pontosabban jellemzően alantas üzleti szándékból. A zemberek meg csak úgy dúdolgattak valamit, ami éppen eszükbe jutott és nem is mindig nemzeti dalt, hanem a leáldozóban lévő nyugat olcsó pop kultúrájának dalait. Na, ez így nem mehet tovább. Ki kell dolgozni a koncepciót, hogy a magyar zenekultúra is kovásza legyen a nemzetnek. És fejleszteni kell, mert magától nem fejlődik, csak toporog. Ez lehet, hogy pénzbe fog kerülni, de erre nem sajnálhatunk néhány milliárdot. És kié lesz a vezető szerep? Akinek a legnagyobb háza van. Mert egyébként az opera mégis csak egy poros zenés panoptikum és nem a jövő zenei laboratóriuma, amit persze lehet szeretni vagy nem szeretni. ( tudom, van kortárs opera is, majd megveszek érte). Ha zene, akkor persze Bánk-bán, mi más is lehetne, arra már úgyis sokat költöttünk. És örülnék, ha a szerzők ezentúl nem csak 4/4-ben és 3/4-ben vagy 5/4-ben (olyan nem is lehet) gondolkoznának. Szeretném figyelmükbe ajánlani a 2/3-ot, ami különös zenei élményeket tartogathat még a hallgatóság számára.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: