Fischer Ernő

A hetvenes években volt egy nagyszerű szabadiskola Angyalföldön, a József Attila Művházban. A ház pincelabirintusában lehetett agyagozni, szoborni, festeni. Itt tanított, korrigált és elsősorban nevelt, formált,  Fischer Ernő a “Tanár Úr”. Jó festő volt és  kiváló pedagógus, nagyszerű szervező,( neki köszönhetjük pl. a Művészet Kiskönyvtára c. sorozatot), de mindenekelőtt melegszívű, másokra figyelő, nagyszerű ember volt. Hozzá jártam festeni. Egy idős urat rajzoltunk esténként, aki nem volt teljesen százas, de kedves barátságos bácsi volt. Ha nem volt kedvünk rajzolni, akkor festettünk azt, amit akartunk. Mindenben támogatta a tanítványait. Olyan volt, mint édesanyám, sose mondta, hogy ne csináld, hogy ez nem jó. Mindig biztatott, hogy nagyon jó csak, ha így és így próbálod, akkor még jobb lesz. Mindig a tanítvány bőrébe bújt, úgy korrigált. Látta, hogy mit szeretne a gyerek és ő terelgette, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. Soha nem akart senkit a saját képére formálni. Ha ma bemegyek a Képzőbe, hemzsegnek az egoista tanárok kicsinyített másai, szárnyaszegett, repülni nem tudó bizonytalanok, akik a tanárral mérik magukat. Persze néha-néha akad egy-egy kivétel, akit nem tudtak betörni. A Tanár Úr nem csak festeni tanított. Egyik este oda hívott magához és azt kérdezte: Fiam, olvastad a “Rész és egész”-t Heisenbergtől? Nem, nem olvastam tanár úr. Megvan? Nem, azt hiszem nincsen. Na, akkor holnap elhozom. Olvasd el, nagyon izgalmas dolgok vannak benne. Aztán,  amikor visszavittem, vagy talán egy hét múlva, elbeszélgettünk a könyvről. Sok ügyes trükkje volt és sok jó könyve. Hihetetlenül sokat köszönhetek neki. Kinyitotta a szemem. Egy új világot mutatott. Mindig azt mondta “maszatolj csak fiam, húsz év múlva lehet, hogy festő lesz belőled”. Hol vannak ma már ezek a nagyszerű pedagógusok. Azóta sem találkoztam hozzá hasonlóval. A tanítás nem a tanterven, a csili-vili iskolán, meg a mit tudom én min múlik, hanem az emberen, aki tanít. Azokat kéne megtalálni és katedrához juttatni, akik emberileg képesek hozni a szintet, mert a tananyag az csak segg kérdése, viszont az igazi tanár, az a szívé. A Tanár Úr elment, már csaknem tíz éve, de remélem még visszatér, mert neki az a feladata, hogy tanítson az idők végezetéig.

Fischer Ernő: Velence 1985

    • Alföldi László
    • 2012 02 23

    Kedves Kováts Lajos!
    Azt hiszem, nekünk ismerni kéne egymást, de én most nem tudlak visszaidézni az emlékezetemben, Te viszont olyan élővé tetted ezzel az írásoddal a hetvenes éveket, hogy sok mindent elindított bennem. Én 1966-tól jártam Angyalföldre, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1979-ig, amíg Tanár Úr ott tanított. Majd a Fáklyában folytattam és élete végéig szoros kapcsolatban voltam Fischer Ernővel. Jelenleg a Fischer Ernő Alapítványnak is kurátora vagyok. Ezért szeretném felhívni a figyelmed, hogy az Újlipótvárosi Klub-Galériában 2012.március 8-án, csütörtökön 18 órakor, Tanár Úr halálának tizedik évfordulójára kiállítás nyílik. Szeretettel várunk.
    Üdvözlettel Alföldi László

  1. Köszönöm a meghívást, megpróbálok elmenni.

  2. Sokan jártunk a tanár úrhoz. Gábor Áronnal, Heller Zsuzsival, Varga Villővel, Mérei Szilárddal, Mérei Csabával, stb. voltunk együtt. ‘972-1973-ban. Sokan utána egymás javaslatára A Magyar Nemzeti Galériában is dolgoztunk. Nem mindenkiből lett festő, de Fischer mester megszerettette velünk a festészetet.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: