A kortársművészet lufija

Rengeteg a szabad cash, ami keresi a helyét a világban- na, nem nálunk- mi kivéreztünk. A műkereskedelem padlót fogott, mint annyi más ebben a nyomorult országban. A kortársművészet, a kortárs biznisz azonban soha nem látott méretűvé dagadt a világ gazdagabb felén. New Yorkban, egy hete, a Sotheby’s 12,5 MILLIÁRD forintért értékesítette Clyfford Still amerikai festő 1949- ben festett művét. A vagyon egy részét műtárgyakban tartani, tradíció a kulturált világban. Ehhez nem ritkán hozzáértés és tárgyszeretet is párosul. Miért futott fel ennyire a kortárs művészet? Miért uralja ma a kiállítótereket és a vásárokat az általam barkácsművészetnek titulált trend? Miért a sok manír és miért ritka a kvalitás? A változó világ, a művészi megközelítés, az új felvetések más reflexiókat igényelnek stb stb szövegeket mellőzném. Van ugyan valóságtartalmuk is, de javarészt PR és marketing. A kortársművészet ma pont olyan üzlet, mint az autó vagy a mobilnet. Azzal a különbséggel, hogy a művészeti piacon sok a pénz, de kevés az áru. Sok a vevő és nincs több Van Gogh. A piaci vákuum a kortárs felé fordította az érdeklődést (a korszellemet most hagyjuk, az is fontos, de nem ez a lényeg). Pontosabban, a manipulált piac fordult ebbe az irányba, egyszerűen azért, mert nem volt más lehetőség a kínálat bővítésére. Fújtak egy lufit, de nem akármilyet. Dr Doom még nem foglalkozott vele, pedig érdemes lenne, mert ekkora pénztemető kevés volt az elmúlt húsz évben. És nem is a 12,5 milliárdos ár az érdekes, hanem a trend, amit a megnövekedett kereslet szült. A festészet halott, szokták volt mondani sokan, hát persze, hogy halott, hiszen nem tud a világ műkereskedelme ilyen mennyiségben kvalitásos munkákat a piacra tolni. Mondjuk azt, hogy nem korszerű, sokkal inkább a világító bindzsik, a sok példányos fotók, a barkácsolással előállított obzsék. Miért? Mert ezeken a területeken megvalósulhat a tömegtermelés. A kvalitás felismerése sokkal nehezebb. A tárgy nem releváns, a lényeg a kommunikáció, a duma a mögöttes tartalomról, a jelentésről, a” kérdésfelvetésről”, a “művész reflektál”-ról. Ez a világméretű fertőzés volt tettenérhető  az Art- Marketen is. Ahol egyesek szerint a nemzetközi trendeket láthattuk, imitt- amott. Ja , ha a trend a látvány és a manírok átvétele és a minőség a “művek” mellőzése, akkor igen. És ezzel nincs is semmi baj, ha a trapézgátyó a divat, akkor a butikosnak azt kell tartani. Értem. Mindenesetre én biztos vagyok benne, hogy nagy lesz a pofára esés, amikor visszatérünk a csőnadrághoz. Minden lufi kidurran egyszer. A világméretű hülyítés után jön majd a kijózanodás. A barkács művészet egy-egy kiváló darabja múzeumokba kerül, a többi meg a lomtalanításba. A “jó befektetés” meg csökkenti a fölös likviditást.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: