2020

Nagy napra ébredtünk. Két éve adtuk be a kérvényt és fizettük ki a vételárát. A jogosítványomat megújítottam, az új követelménynek is megfelel, BLO kategóriás. A garázst, ami évek óta üresen áll, már hetekkel ezelőtt átalakítottuk számára.  Sokkal világosabb lett és a burkolatot is kicseréltük. Az illatot, ami az újjávarázsolt “vendégházat” már átitatta, imádom. Bódító, friss, meleg, barátságos. Reggel kilenckor csöngettek. A kaputelefonban röviden böffentett egy karcos hang: Megjött Mari. Mezítláb rohantam a kapuhoz,- hát megjöttél végre? Itt vagy? És milyen szép neved van! Mari! Előbb a papírmunka, majd csak utána örüljön polgártárs. Száz helyen kell aláírni. Számla, vizsgalap, törzskönyv, orvosi vizsgálat, tulajdonjog-átruházás, stb. Két évet vártunk rá, ez a néhány perc már nem számít. Igaz, a Mari leadott, de csak valami szépséghiba miatt, semmi komoly. A Nemzeti Lóker már nem tudja hasznosítani, de nekünk attól még tökéletes lesz. Gyönyörű pej kanca, méltóságteljesen jön le a rámpán. Mari egy csoda. Azt mondta a gépkocsivezető polgártárs, hogy legjobb lenne, ha megsétáltatnám és egy kis pihi után akár egy hosszabb túrán is kipróbálhatom. Isteni, lemegyünk Terézvárosba. Megnézzük az új múzeumokat. Marit az Erzsébet téren hagyom majd (szegény), 5 pengőért vigyáznak rá, kap inni és egy takarót is, ha eleredne az eső, de arra nem számítok, olyan szépen süt a nap. A nyerget minden gond nélkül rátettem, meg se mozdult. Pár pogácsa a nyeregtáskába, néhány kockacukor a zsebbe, “felpattanok” és gyí te Mari! Szépen legaloppoztunk Adyligetről. Szinte végig füvön, Hűvösvölgyi út, Major, Vérmező. Jó, hogy a nagy füves parkokat összekötötték homokos átjárókkal és a Lánchíd egyik járdáját is műfűvel borították. Tizenegykor már az Erzsébet téren voltunk, a hatalmas drót-üveg remake lovas szobor alatt. A lovász polgártársnak kifizettem az 5 pengőt és megvártam, amíg a Marit egy póni mellé kikötötte, egy karikához. – A parkolójeggyel bemehet az összes múzeumba az, aki lóval jön, kivéve a Kogart-ba, mert azt most államosítják, de jövő hónapban már az is ingyenes lesz – mondta egy fiatal polgártárs. Megvártam, amíg a lóvasút elhalad a Vilmos császár úton és a forgalomirányító rendőr int, hogy átmehetünk. Az Andrássy út teljesen megváltozott, igaz, évek óta nem jártam itt. A Gödröt is betemették.  Sok gondot okozott a hatóságnak, mert rengeteg 18 éven aluli gyerek járt ide és persze este nyolc után sem jöttek értük a szülők, sem a  felvigyázók. Szerintem a problémát helyesen kezelték. Most legalább újra van Kohl-markt és nincs randalírozás. Az Andrássy út olyan, mint egy nagy kert. Feltörték az aszfaltot, gyep van mindenütt, növények és rengeteg muskátli, orgonabokor, árvácska, margaréta, írisz, magyar liliom. Izgalmasan keveredik a virágok és a lószar illata, de nem kellemetlen, inkább romantikus. Olyan az egész, mint egy városba oltott parasztporta. De érdekes, sőt kifejezetten kellemes. Idáig zavart, hogy csizmában vagyok, de most már nem. Látom, ez itt trendi, sőt vannak, akik cingombos vagy pitykés lajbit viselnek. Úgy vettem észre, a tájszólás is divat lett. A szép magyar “böszéd”. Angol nyafogást, olasz karattyolást sehol sem hallani. Az út vagy kert egyik szélén kocsiút, ott járnak a konflisok, már annak, aki meg tudja fizetni. Sokan csak sétálnak, a gyerekek ugrabugrálnak vagy bigével játszanak. És mindenütt múzeumok a Vilmos császár úttól egészen az Ökör-dűlőig. Sok vita volt a Városliget új nevéről. Végül is az Ökör-dűlő jó választás, egyrészt történelmi, másrészt meg van egy kis áthallás, azt meg én különösen szeretem benne. És a lényeg: múzeum múzeum hátán. Ezt még Európa is megirigyelhetné. Jó ötlet volt- már bocsánat a kifejezésért – kiutálni a világcégeket innen. Nincs már Luivutyi, van viszont Mézeskalács Múzeum. Nincs Armani, van helyette Matyó Múzeum egy óriási nagy kapuskesztyűvel a bejártnál, olyan, amiben Iker Casillas védett-volna- 2011- ben az El Clásicón. És sorolhatnám: Herendi múzeum, Pálinka múzeum, a Magyar kutyák Múzeuma, 48-as Múzeum, 56-os múzeum. Mióta új igazgatója van, a Terror Háza egy újabb szárnnyal bővült. A mellette lévő lakóház kisajátításával jött létre a Nyócév Múzeum.  Vannak olyan helyek is, ahol képzőművészetet állítanak ki. A volt Balett Intézet épületében van a Magyar Festők Háza. Itt az Országgyűlés által bejegyzett festők dolgoznak, üvegfalú műtermekben. A látogatók megtekinthetik az alkotói folyamatot is. Sajnos nem fértem be, mert éppen ma is egy híres politikus ült, portréhoz. Óriási volt az érdeklődés. A helyszínt a terrorelhárítók biztosították. De az igazi csattanó az Andrássy végén van, az Ökör-dűlőnél. Az egybefűzött intézmények tényleg letaglóztak. A volt Szépmű egy karámmal össze van kötve az Állatkerttel. Még a múzeumon belül virít egy vidám felirat: HOSSZÚ MÉG A SZOMBAT, JÖJJÖN A WOMBAT!! Egy biztos, jó a marketing, kegyetlen jó. És ha megunjuk az állatokat – amit persze mi magyarok sose ununk meg – a vízilovak medencéjén átvezető üvegalagúton keresztül – ha ruháinkat elhelyeztük a fogasokon – egyenest a Szecska brűgölőjébe jutunk. És a sztorinak nincs vége! A női öltözőből közvetlen bejárat van a volt Szépműbe. És a kör bezárult. Így lett egy egység az Ökör-dűlő intézményeiből. A férfi öltözőket csak jövőre kötik rá a múzeumra, úgyhogy uraim, sajnos nekünk- egyelőre- körbe kell menni. Nekem meg vissza, a Marihoz, mert nincs még rajta világítás és pillanatokon belül beborít mindent a sötétség. Már szürkül. Azért én reménykedem, valahogy majd csak hazaérünk.

Amatőr felvétel(ez nem a Mari)

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: