Mi leszel, ha nagy leszel?

Egy ország, egy nemzet sztárok nélkül. Itt nem szeretik a sikeres embereket. Ha valakit felkap a népszerűség szele, mi biztos ledaráljuk. Nekünk nincs Barnard professzorunk, nincs Messink, nincs Bill Gates-ünk. Csak “gyanús” gazdagjaink és a szellemi mélyszegénységből kiemelt celebjeink vannak. A gyerek válogat a számára izgalmas minták között, szeretne minél előbb felnőni, hogy buszsofőr, tűzoltó vagy katona legyen. Ahogy cseperedik, növekszik a realitásérzéke és saját képességeit, határait is felméri. Keresi a számára vonzó, követendő mintát. De ha nincs követendő minta, nincs helyes értékrend, akkor szörnyű torz világképek születnek. Amikor az én gyerekeim kisiskolások voltak, egy felmérés szerint a többség gengszter szeretett volna lenni. Tisztán látták, hogy a pénz hatalom, jólét, és azt is, hogy tisztességesen dolgozó szüleiknek a vágyott szint megugorhatatlan. A nagy Mercikben kopaszok ültek, szőke, vékony, nagy mellű csajokkal. A papa meg a 7-es busszal jött haza, este hatkor és hagyma szagú volt a keze a déli hamburgertől. A helyzet mára sem változott szinte semmit. Egy időben minden fiatal a jogon tolakodott, látva a politikában sikeres fehér inges bűnözőket. Aztán a közgáz, majd a kereskedelmi tévék által motivált kommunikációs szakok voltak a legkívánatosabb iskolák, mint a siker előszobái. A hazai média ma képtelen igazi pozitív hősöket építeni és életben tartani. Nincsenek minták, nincsenek sztárok. Akik nem csak, hogy kiválóak saját területükön, de feddhetetlenek is. Sőt, jól élnek és sokat is keresnek azzal, amit tudnak. A magyar ember gyűlöli a gazdagokat. A magyar társadalom nem honorálja a kiválóságot, legfeljebb irigyli. Egy ilyen beteg, most aztán igazán újra kontraszelektív társadalom, milyen mintákat képes nyújtani a jövő nemzedékének? Ahol trükkösök , csalók, szemfényvesztők és hazugok képesek csak érvényesülni. Ahol a tudás nem érték, és a simli, a képmutatás és a korrupció mozgat szinte mindent. Ahol a célok szereposztó díványokon keresztül érhetők el, és nem csak a lányoknak, de képletesen a fiúknak is. Ha tudsz valamit, az még kevés, az a kérdés, hogy nekem mit tudsz nyújtani, hogy hozzásegítselek ahhoz, amit szeretnél. A végeredményt láthatjuk minden nap. Csak le kell ülni a televízió elé vagy ki kell nyitni egy újságot, vagy a netet turkálni. Sehol egy igazi sztár, piti kis bunkók műsorokat vezetnek, kültelki pornósztárocskák tolakodnak reggeltől estig a képernyőn. Sehol egy jómódú, megbecsült orvos, egy sikeres építész, egy gazdag feltaláló, egy jómódú, feddhetetlen self-made man. Van viszont politika mindenhol, minden mennyiségben, acsarkodó hamiskártyások tömegével. Akiknek egy szava se igaz. Sminkelik magukat és páváskodnak nap mint nap. Motoroznak, édesen zongoráznak, tárogatóznak, mert az nagyon magyar. Egy kicsit egyszerűek, nem tudnak helyesen írni, és lopták a doktorátusukat, de ezek nem kizáró okok, mert az elnöki székhez vezető szereposztó díványon ők teljesítettek a legjobban. Az arcokon a bőr elnyűhetetlen, és egyébként is minden csak kommunikáció kérdése. Ezek a minták és ezeken, se a szájkereszténység, se a bocskai nem segít. Boldog vagyok, hogy az én gyerekeim már felnőttek.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: