Itt (lenne) az idő

En passant! Egy olyan szituáció a sakkban, amikor a paraszt akár egyet lép, akár kettőt, akkor is leveszik a tábláról. Ez történik ma a kultúra gyalogjaival is. Léphet akárhova, úgyis leveszik. A sakkban, ha “nyugton” marad, nem ütik, a való világban ennek sincs jelentősége. Takarítanak mindenhol, ahol tehetik. A pozíciókat katonák, nyaloncok foglalják el. Tudjuk, tapasztalatból, hogy ez fordított állásnál is így van, legfeljebb a mértéken lehet vitatkozni, mint a “ki lop többet” kérdésen. Magyarországon a politika mindent kontroll alatt akar tartani. A politikai elit félelme a kultúrától, úgy tűnik, tradicionális- színre, korszakra való tekintet nélkül. És mivel a kulturális intézmények és a “kultúrmunkások”  is szeretik a könnyebb utat járni, inkább az állami csecset szívják, amíg lehet, semhogy más, kockázatos struktúrákat választanának. Inkább négy-nyolc évente vállalják a pofon lehetőségét, amit általában le is kevernek az éppen illetékes elvtársak. A közhangulat jól mutatja a társadalom csalódottságát. A politikai pártok támogatottsága mára – sajnos huszonkét év kellett hozzá – a béka segge alá csúszott. Úgy tűnik (remélem), hogy a civil társadalom kénytelen lesz önmagát szervezni és a tragikomikussá vált politikai elitet a bánatosba küldeni. Hogy én hiszek-e ebben? Sajnos nem nagyon, ilyen-olyan okoknál fogva, de azért reménykedni még szabad. A kultúra viszont tipikusan az a terület, amelynek jelentős részben civil kezdeményezésekre kéne épülnie. Létünk nem függhet a mindenkori politikai hatalomtól. Csak ehhez önállóság, önbizalom és reális jövőkép kéne. Még ma is mindenki állami pénzek után sóvárog, a színházak, a filmesek, a művészek, a galériák stb. És az állam (nem) természetesen, saját kegyenceit részesíti előnyben, akikből saját fegyenceket kreál, fogva tartva őket a finanszírozáson keresztül. Hogyan létezhet egy ilyen függő viszonyban alkotói szabadság? Sehogy, de minimum korlátozottan. Nem véletlen, hogy a politikus művészet szinte nincs jelen a palettán. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Hol van már az élcsapat? Sehol. A képzőművészetben az üres szépelgés a divat, az problémamentes és sokkal piacosabb. A civil szerveződéshez azonban forrás is kéne, ami anyagi áldozathozatalt is jelent. Nagy kérdés, ki akar szervezkedni úgy, hogy zsebbe is kell nyúlnia? Az önállóság lehetőségét a támogatók is jelenthetnék, ha a támogatásoknak lenne megfelelő törvényi háttere, de az meg azért nem lesz, mert akkor a gyeplőt nem lehet kézben tartani. A másik, talán még égetőbb probléma, a tájékozott, művelt, kötelességeit ismerő arisztokrácia hiánya. Az önérdek nélküli adás, az ellenszolgáltatást el nem váró támogatás szinte ismeretlen a még mindig az eredeti tőkefelhalmozás korát élő magyar “pénzcsinálók” körében. Inkább vesznek még egy – mondjuk a kétszáztizenhetedik – ingatlant, mint hogy támogatnának önzetlenül egy tehetséges, de anyagi nehézségekkel küszködő művészt, vagy művészeti csoportosulást. Ne adj Isten, létrehoznának bármiféle művészeti intézményt és azt tehetséges emberekre bíznák. Ha akad is egy-két ellenpélda, az általában belehal az önmegvalósításba, mert a magyar pénzembernek az a téves képzete, hogy mindenhez ért és ezért mindent meg akar reformálni. Mert azt képzeli, nemhogy ért hozzá, hanem jobban ért hozzá, mint mások. Közben egy túrót. Ha netán kiröhögik, akkor azt hiszi, hogy irigyek rá, arra nem is gondol, hogy esetleg szánalmas amit produkál.  Majd a következő generáció – állítják sokan – de én félek, hogy akinek “nehéz gyerekkora” volt, az nem biztos, hogy felnőttként egészséges “arisztokrata” lesz. Minden esetre azt hiszem, itt lenne az ideje legalább megpróbálni létrehozni független szerveződéseket, amelyeknek a jövőjét, folyamatosságát nem veszélyezteti a mindenkori politika szűklátókörűsége és hatalmi tébolya. Különösen fájó, amikor minden lépés még kontraszelektív is és hozzá nem értő nímandok kezébe kerül az irányítás egy-egy, sőt lassan majd’ minden intézményben. Lehetetlen állapot, hogy tökfejű politikusok határozzanak olyan kérdésekben, amiben nincs kompetenciájuk, mellesleg illetékességük sem kéne, hogy legyen. Hát ne legyen! ……… utóirat: Bill Gates a világ leggazdagabb embere ( vagyona 59 milliárd dollár 2011- ben)  2010 -ig 28 milliárd dollárt adományozott különböző szervezeteknek.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: