Nem lehet mindent eladni

Minden galériás álma- legalábbis az egyik- Csontváry Kosztka Tivadar. A Blitznek szerencséje volt, többel is foglalkozhatott. A “Halászat Castellammare-ban” az első aukción, sokak számára ismert esemény. Talán vannak olyanok is, akik még emlékeznek arra, hogy a második aukció előtt, a megnyitón, kiállítottam egy akkor felbukkant képet, a “Piros ruhás gyermek”-et vagy hol kisfiút, hol kislányt, erről talán még ma is vitatkoznak. Kalandos történet volt, ahogy az MNG végül is elismerte a képet Csontvárynak, hosszú vajúdás és némi gáncsoskodás után, az utolsó pillanatban, a nagy Csontváry- kiállítás megnyitása előtti délutánon. A képet végül kiállították, de azt elérték, hogy a katalógusba ne kerüljön be. Hogy ez kinek használt vagy kinek ártott, az meglehetősen egyszerű. Nem használt senkinek, de ártott a tulajdonosnak, mert egy nagy kiállítás reprezentatív, többnyelvű albumában nem benne lenni, az kérdéseket vethet fel, amire ugyan van magyarázat, de nem előnyös eladási pozíció. Sajnos hosszú-hosszú évekig a galériások fekete seggűek voltak. Az MNG lelkesen tett keresztbe, ahol csak tudott. Persze már akkor is voltak lelkes, korrekt fiatalok és ma is vannak sajnos korrupt szarkeverők. De amikor egy-egy ítélet, vélemény, néha több tíz millió forint sorsáról dönt, ott bizony előfordul, hogy egyesek nem tudnak- hogy finom legyek- objektívek maradni. ( Na, ez egy egész könyvet megtöltene, ha egyszer valakinek elég vér lenne a pucájába és meglökné a serblit) Most azonban két másik képről szeretnék mesélni. Valamikor 94-ben felhívott egy úr telefonon és azt mondta, hogy két Csontváry van a birtokában, amit szeretne értékesíteni. Arra kért, hogy látogassam meg az otthonában és ha lehet, állapodjunk meg a részletekről. Nem nagyon hittem a dologban, mert az életmű szinte teljesen feltárt és nagyjából minden képről lehetett tudni, hogy hol, kinél, mi van. Két kép a mondott címen, erősen kétséges volt, de ki ne menne el akár a világ végére is két Csontváryért? Ráadásul, csak Hidegkútról volt szó, ha jól emlékszem. A helyszínen gyorsan kiderült, hogy a képek száma valóban kettő, de az igazi meglepetés az az volt, hogy melyik kettő. A “Magányos cédrus” és a ” Sétakocsikázás Athénban”. Leszakadt az arcom. Azt hittem, hogy a joviális úr meg akar vezetni. De nem. A festmények egy Kanadában élő örökös tulajdonai és csak letétként vannak a múzeumban- mondta. Összesen nyolcvan millió forintot szerettek volna kapni a két képért. Megállapodtunk. Sok pénz volt ez, rengeteg. Mégis bevállaltam, mert a “Magányos cédrussal” foglalkozni soha vissza nem térő alkalom.  Olyan kicsiben, mintha a Mona Lisát bíznák rám Párizsban. Elkezdtem “dolgozni”, de hiába, egyetlen potenciális vevőt sem tudtam meggyőzni arról, hogy ilyen lehetőség soha többet nem lesz. A legismertebb magyar festményt, ami minden iskola szinte minden osztályában ott virított a falon, Lenin és az “Ásító inas” mellett, meg kell venni! Ebben a kategóriában nincs olyan, hogy drága. Nem értették. Az egyik nagy bank akkor váltott. A macit cserélték golyóra vagy fordítva, már nem emlékszem. Beszéltem az arculattervezővel, próbáltam meggyőzni, hogy a Cédrus- pláne egy banknak- mindennél jobb image. Állandóság, érték, ismertség, bla-bla-bla.. Sikertelenül. Inkább a golyó. Ja, és csak úgy mellesleg?  Úgy se. Megpróbáltam néhány “nagy névnek” ajánlani, akiknek ez nem lett volna különösebb megterhelés, de baromira nem érdekelte őket a művészet. Ezt a jó tulajdonságukat viszont mind a mai napig megőrizték, habár lehet, hogy azóta már vettek néhány csinos képet a dácsába. Egyetlen egy volt, aki komolyan elgondolkozott, de azt mondta – és bevallom ez tetszett- ha ő megveszi, akkor hazaviszi és felakasztja a nappaliban, ezért viszont biztos, hogy megnyúznák. És értsem meg, neki nem hiányzik a balhé. Ezt megértettem. Szomorú voltam, mert kudarcot vallottam. Megbíztak a leghíresebb magyar kép értékesítésével és én nem tudtam élni a lehetőséggel. Persze, az MNG valószínű úgyis megpróbált volna keresztbe tenni. Jöttek volna a páratartalommal, meg ezernyi trükkel, de az már egy másik játszma lett volna. Most, közel húsz év után, arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy a szereplők emlékeznek-e egyáltalán minderre, és ha igen, eszükbe jut-e, hogy hibáztak vagy éppen fordítva. A képek végül az MNG tulajdonába kerültek, banki segítséggel. És végül is legyünk őszinték, tényleg ott a helyük.

Halászat Castellammare-ban

Piros ruhás gyermek

Magányos cédrus

Éjszakai sétakocsikázás Athénban újholdnál

    • Molnos Péter
    • 2012 03 20

    A sztori jó, némi pontosítást azonban tennék: a Piros ruhás gyermek azért nem szerepelt az MNG katalógusában, mert olyan nem volt. Mármit katalógus. Ez – nem mellesleg – az intézmény történetének legkínosabb kudarca. Az Új művészetben azonban megjelent az 1994 márciusától májusig nyitva tartó tárlat műlistája, melyben az ominózus mű Gyermekportré címmel és 9-es számon megtalálható. Akit érdekel az 1994-es “ámokfutás” felettébb izgalmas sztorija az elmaradt magyar katalógusról, az itt olvashatja Romváry Ferenc alapos írását: http://mek.niif.hu/05000/05096/html/dokumentum.htm#4

  1. Köszönöm a pontosítást, így igaz. Akkor helyesen: a tervezett katalógusból maradt ki a kép az MNG trükközései miatt. Néhány nappal a kiállítás előtt felhívott Horváth György Gazdasági igazgató? Hogy a kép nem Csontváry, ez végleges, sorry. Majd a kiállítás előtti délutánon ismét. Ekkor azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy csináltattam egy méltó keretet a képhez és ezt el szeretnék kérni, mert mégis kiállítják. Egyébként Romváry Ferit nagyon sajnáltam. Soha nem találkoztam olyan múzeumi szakemberrel, aki annyit tett volna önzetlenül, ügyszeretetből egy gyűjteményért, mint ő a pécsiért. Ezért persze hazánkban mi más, mint méretes gyűlölet jár. A Halászat Casetellammare-ban megvásárlása is egy komplett krimi volt. Legközelebb megírom.

    • Molnos Péter
    • 2012 03 20

    Romváry tényleg a legnagyobb elismerést érdemli, kevesen vannak (talán nincsenek is?) akik nagyobb hatásfokkal csinálták azt, amit múzeumi gyűjteményépítésnek hívnak. Várom a sztorit a Halászatról!

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: