Csontváry last minute

Romváry Ferenc egy rendkívüli ember. Én legalábbis nagyon szeretem azokat, akik képesek meghazudtolni nem csak a fizika, de a magyar valóság törvényeit is. Ő pontosan ilyen. Egy másik, ugyancsak ritka tulajdonsága, hogy a köz gyarapodásáért dolgozott, megszállottan. Persze, biztos jól esett vagy jól esett volna, egy kicsit több elismerés, de nálunk ez nem szokás. Legalább kaphatott volna egy kis ego- nyalatást, de azt hiszem, abból se jutott sok neki. Mi nem csak a svábbogarakat, de a csodabogarakat is eltapossuk. Romváry Ferenc a pécsi gyűjtemény megszállott építője és mint Csontváry elismert szakértője – nagy megtiszteltetés – a kilencvenes évek  elején néha benézett hozzám. Amikor a “Halászat Castellammare-ban” hozzám került, rögtön felhívtam. A drága jó MNG hetekig toporgott. Megzavarodtak, mint malac az esőben, ugyanis a kép mérete nem egyezett a Németh Lajos- féle könyvben megadott méretekkel. Következtetés: HAMIS!  Pedig a magyarázat egyszerű volt. A szerző nem látta a képet élőben, csak egy fekete-fehér fotóról dolgozott és Uram bocsá’, megsaccolta a méretet. Nem talált. Na und, ez nem olyan nagy probléma, de az MNG- nek gyanús volt, nagyon gyanús. Szóval, felhívtam Romváry Ferit, (elnézést a Feriért, de valahogy a Ferenc úr nem megy) aki örömmel jött. Többször meglátogatta a képet, velem is diskurált egy kicsit, de csak kötelességből, igazán csak a kép érdekelte. Kiváló képnek tartotta, de a múzeum számára érdektelennek. Az aukciós kiállításra sem jött el, egyetlen egyszer sem. Az árverés napja maga a bolondokháza, de az első árverés ezt a négyzetre emelte. Kezdés előtt körülbelül tíz perccel beviharzott Romváry úr. Odajött hozzám, elkeseredetten rám nézett és azt mondta idegesen:” kirabolták a kocsimat, kirabolták a kocsimat, apukám, mindent elvittek, a kabátomat, az irataimat, a táskámat, mindent, mindent. Na mindegy. Tudsz adni nekem egy katalógust és egy tollat? Merthogy azt is elvitték, még tollam sincs.” Tudok, persze, hogy tudok. Adtam neki egy katalógust meg egy tollat, próbáltam vigasztalni, de nagyon anyátlannak látszott. Már csak pár perc volt a kezdésig, amikor megint odalépett hozzám és a következőt kérdezte: “Ha azt mondom neked, hogy a táskámban volt a meghatalmazás, hogy az aukción vevőként léphessek fel, elhiszed nekem?” Természetesen igen.” Szóval megengeded, hogyha úgy adódik, vásárolhassak az aukción?” Természetesen.” Szóval elhiszed, hogy van meghatalmazásom?” Igen, elhiszem. Nem húzom a sztorit, a képet ötmillió kikiáltási áron ütötték le. Taps, ováció. Ezt a tapsikolást sosem értettem, de ha jól esik, hát legyen. Ekkor Feri színpadiasan felállt és közölte, hogy a pécsi múzeum él elővételi jogával és megvásárolja a Csontváryt. A nézőtéren halk fütty és utálat. Itt akár vége is lehetne, de nincs. Aznap este és még másnap is, az összes rádióadó tele volt a hírrel, hogy őrült rekord született és a “megtalált” képet a pécsi múzeum vásárolta meg, ötmillió forintért. Nagy volt az öröm. Este vacsora, mámor, aztán pár nap és visszazökkentünk a hétköznapokba. Jöttek a vevők fizetni és elvinni a képeket, habár akkor még a legtöbb tételt a helyszínen kifizették és el is vitték. Csak a pécsi önkormányzat nem akart előkerülni. Két hét után elkezdtem telefonálni- hogy mi a túró? Szép lassan kiderült, hogy nincs pénzük a képre. És soha nem is adtak megbízást  Romváry úrnak, hogy vásároljon a nevükben.  De Romváry úr vásárolt. Hát ez kurva jó- gondoltam, és sírtam a röhögéstől. Feri a sok rádió és sajtó megjelenéssel kész helyzet elé állította az önkormányzatot. Nem mondhatták, hogy nekik ez nem kell. Feri úgy érezte, erre a képre szüksége van a gyűjteménynek és megszerezte. Kicsit trükkösen, de istenem, nem magának vette. Az önkormányzat kénytelen volt összeállni a megyével és közösen vásárolni  Ferinek egy újabb Csontváryt. A kép ma Pécsen látható és csak úgy mellesleg, kb. az ötvenszeresét éri a vételkori árának. Talán most már a hivatalnokok se olyan dühösek, hogy fizetni kellett a számlát. A Romváry Feriket klónozni kéne, a sok tahót, akik meg az ilyeneket basztatják, kiiktatni a rendszerből.

    • Molnos Péter
    • 2012 03 22

    ez qrva jó!

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: