Hová merült el szép szemed világa

Az év homlokzata díjat, középület kategóriában, Makovecz Imre makói bölcsődéje kapta. Hmm, elmerengtem. Biztos születnek máskor is vitatható ítéletek egy-egy pályázat elbírálása során. És azt is tudjuk, hogy egyre kevesebb új épület születik. De ennyire kevés? Ez az épület akkor sem érdemelne díjat, ha ez lenne az egyetlen új, az egyedüli induló. Se íze, se bize. Ennyire nem lehet erős a kényszer, a félelem, hogy egy szakmai zsűri – ha egyáltalán annak tekinthető – ilyen mélyre süllyedjen. Elképesztő, hogy a szakmaiságot, egyéb szempontok ilyen nyilvánvaló módon felülírják. Vajon mit gondol az a fiatal építész, aki telve energiával, tehetséggel, a saját jövőjéről álmodozik? Mi vár rá egy olyan közegben, ahol ilyen produktum díjazásra érdemes? Csak úgy mellesleg, a fotó is különös gondossággal készült, sikerült belekomponálni a bölcsit körülvevő szögesdrótot is. A szülők legalább biztosak lehetnek abban, ha reggel leadták a gyereket, ott lesz még este is, amikor érte mennek. Remélem, a ház tetején látható képződmény sem őrtorony, inkább talán egy ősi, magyar csillagvizsgáló átirata.  A díjazott méltatását a kép után olvashatják.

 

A díjazott homlokzat

Középület új építés/ felújítás
Nyertes pályázó: Bodrogi Bau Kft. (Bodrogi Ferenc)
Építész: Makovecz Imre, Makona Építész és Vállalkozó Kft.
Kivitelező: Bodrogi Bau Kft.
Az épület címe: Makó, Óvoda épülete

Ha elfogadjuk, – és miért ne tennénk – Makovecz Imre állítását, ami szerint az épület a földet és az
eget köti össze, úgy a ház egyfajta inflexiós pont. Jeles hely. Találkozás. De azt is mondhatjuk, hogy
egyfajta ünnep. Ennek az ünnepnek a tanúi lehetünk házaiban. Ünneplésre ösztönöznek, animatív
erővel. Bevonnak ebbe a kapcsolatba. Ezt a szelíd kényszert persze lehet elfogadni, és lehet
elutasítani, de az biztos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az, amiért házai sohasem tudnak
neutrális ottlétet képviselni. A forma és a szín – jóllehet megjelenítése mindennek –nem a ház
lényegét jelentik. A lényeg az, hogy képesek vagyunk-e részesévé lenni ennek az erőnek, amivel házai
„meghívnak” egy játékba. Egy igazán komoly játékba.
Ha hozzávesszük, hogy ennek a játéknak részesei itt gyerekek, – kicsik, akik az élet legfogékonyabb
korszakában vannak – úgy igazán elmondható, hogy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, akiknek
nem kell majd elmagyarázni, hogy mit jelent, ha egy épület több mint használati tárgy. Amit majd ha
öreggé lesz – mert hát addigra már rengetegen használták – hát el kell bontani. Csak úgy. Egyszerűen.
Mint ahogy egy templomot sem szokás csak úgy elbontani. Mert abban a lélek honol. Milyen pompás
lehet, ha egy ébredező értelem megsejti. Nyilván nem tudja mindezt megnevezni, körülírni, tudtára
adni a világnak. Egyszerűen csak szeretni. Ahol jó lenni. A többiekkel is, de még egyedül is. A tető
sötét, a falak fehérek. Semmi más. Ez a ház, mint mondtam, találkozás. Az ég és a föld találkozása
sokak életének kezdetén. Ennek a háznak nincs „elkülöníthető” homlokzata, mert ez a ház ünnep.
Ünnepeljük meg együtt! Ünnepeljünk együtt!
Sáros László György
DLA, Ybl díjas építész, az Országos Főépítészi kollégium elnökségi tagja

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: