Miért?

„Azokat a hősöket választották ki, akik nemcsak lírai költeményeket írtak, (…) hanem valamit tettek is annak érdekében, hogy Trianon után hogyan lehet felemelni a hazát” Ez a Nemzeti Könyvtár Kerényi féle koncepciója. Szegény Jókai nem érhette meg Trianont, ahogy Herman Ottó sem, de ez lényegtelen, a kultúrkampf már csak ilyen, vezénylő tábornoka egy pojáca, példaképéhez, a rettegett Aczél Györgyhöz képest, különösen. Itthon azt mondják, ne írogassak ilyeneket, mert egyszer értem jön a fekete kocsi. Szóval nem írogatok ilyeneket, helyette képeslapokat gyártok a magyar nemzeti irodalom kiválóságainak műveiből. Ha ezekben bármiféle áthallás lenne a napi politikára vonatkozóan, az csak véletlen. Illetve dehogy is véletlen, hiszen amióta van magyar irodalom, ugyanarról a kórképről tudósítanak írók, költők, évszázadok óta. Beteg nemzet. Az is volt, az ma is, és félő, hogy az is marad. Ennek ellenére, lehet próbálkozni és kell is, hogy legyen változás, méghozzá a szívekben. Ezért tettem fel elsőre a Pilinszky idézetet. Felismerni egymásban az azonosságokat és elfogadni a különbözőségeket. Mert lehet jobb vagy bal, magyar, cigány, egyformán szenvedünk, öregszünk, leszünk betegek és múlunk el, és mi mindannyian boldog életet szeretnénk és együttérzést és irgalmat várnánk el másoktól. És mi vajon megadjuk-e ezt másoknak?  Az örökös harc, háború,  nem vezet a boldogsághoz, a békéhez. Ez a nemzet maga ellen vív háborút, egy aktuális őrült lázálmai miatt. ( jön a fekete kocsi)
A hétköznapi retorika szótára a háborús időket idézi ( frontot nyitunk, le fogjuk győzni, stb.stb.)  Egy szörnyű katasztrófa felé rohanunk, ha nem változtatunk. Béke és együttérzés, irgalom és szeretet, megértés és elfogadás, el kell, hogy csendesítsük a bennünk élő gyűlöletet. Sajnos, ez lételeme ennek a népnek, erről szólt az Ady idézet is. Ha nincs harc, nincs ellenség, akkor azt hisszük, nem is vagyunk. Ez az ego tébolya, ami dermesztő, de ezt használja ki a mai tudatos, ravasz politikai retorika, ellenünk, hogy megosszon és állandó forrongó gyűlöletben tartson bennünket. Saját magunk ellen, saját magunk kárára. Nem a másik ellenére, hanem magunkért és másokért, a rászorulókért, az elesettekért és mindannyiunkért kéne tennünk szelíden, halkan, szeretettel. Ezért gyártom majd a képeslapokat, mint kórházi kórlapokat, melyen olvasható összes betegségünk és a gyógyszerek is, amelyek a gyógyuláshoz vezethetnek, ha elfogadjuk és nem utasítjuk el zsigerből azonnal a “doktorok” ajánlásait.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: