Ilona drága Ilona

Bevallom, most először lehet, hogy elfogult vagyok. Szeretem Keserű Ilonát, mint művészt és mint embert is. Mert embernek is olyan, mint a festészete, tiszta, világos, színes. Majdnem két éve már, hogy utoljára találkoztam vele. Mesélte, hogy nem tud ecsetet venni a kezébe és kézzel fest, és azt is, hogy ez milyen izgalmas új kaland. Akkor még a hatalmas Falk Miksa utcai galériában voltam és felajánlottam, hogy szívesen kiállítanám az új képeit. Azt mondta, még neki is  nagyon friss és új ez az egész és egyelőre még nem szeretné megmutatni a munkákat, még érnie kell a dolognak. Most azt is bevallom, hogy életemben először irigylem a Kieselbach Galériát ezért a kiállításért, mert gyönyörű. Ilyen egy igazi művész, aki képes saját életművét továbbgondolni és átírni egy új gesztusrendszerbe, mintha kortalan lenne, mintha az idő számára nem létezne. Mindig megújulni, frissnek maradni, nem törődni térrel, idővel, a piaccal, csak a belső késztetéssel. Figyelve a korra és másokra, de függetlenül és szabadon, megőrizve és mégis megújítva a kérdéseket és a válaszokat. A színkör, az emberi rasszok bőr színei, a népi motívumok mind, mind ott vannak most is, csak más módon szólalnak meg a vásznakon, az emberi kéz vibráló gesztusaiként. Jó egyszerre látni az új képeket és az előzményeket, gyűjtőknek és a festészet rajongóinak egyaránt. Nyilvánvalóvá válik az út, az irány, amit kijelöl magának a művész. Pedig nem egy életmű- kiállításon vagyunk, ez annál sokkal izgalmasabb, egy olyan váltás, változás reprezentációja, ami mindenkinek tanulságos, még talán a festőnek is, hiszen ő is csak ilyen alkalmakon szembesül a folyamattal. Csak olyan tiszta, emberi álláspontról lehet egy ilyen életművet létrehozni, amilyen Keserű Ilonáé.  A divatra, a bevételre koncentrálva és azok közt sodródva, soha. Csak az a jó művészet, amikor a festő magát festi, a saját képét transzponálja a vászonra. És ez a kiállítás ezt a hozzáállást reprezentálja, kristálytisztán, világosan. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg (nem fizetett hirdetés) a festészetet szerető és a festészet halálát hirdetőknek egyszerre. Itt a bizonyíték, a festészet él és virágzik, Keserű Ilona képei által. Is.

Keserű Ilona: Cangiante hangok 2011

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: