Szűrbegisztán, Búék, Bánaték

Mindig vonzott a kelet, már a hetvenes években tervezgettük, hogy egy VW busszal elmegyünk Katmanduba, a nagy hippy- túra végállomására, a Himalája lábához. Csak pár dolog hiányzott az utazáshoz. Nem volt például VW buszunk, de ami ennél is zavaróbb volt, hogy külföldre történő utazásom hat éven keresztül közérdeket sértett, ezért útlevelem sem volt. Annyira nem, hogy Bulgáriába sem engedtek, nehogy végleg vérig sértsem a közérdeket. Aztán elmúlt a hippy láz és mi inkább a Máriahilfert választottuk. Sportút, Pampers, Milupa, HP mágneskártya –  ezek voltak a nyugatosodás hívó szavai. Aztán már csak egy párat kellet aludni és egyszer csak arra ébredtünk, hogy az alföldi papucsokba a demokráciát hozta el nekünk a Szűrös Mikulás. Engem továbbra is mágnesként vonzott a kelet, A Kelet világossága (Kaczvinszky József) és nem Közép-Ázsia törzsi sötétsége. Elégedett is lehetnék, mert tulajdonképpen minden összejött, néhányszor elutazhattam a világos keletre, a sötét Ázsia meg idejött kéretlenül. Na nem teljesen, mert például a sastánc és a gatyában birkózás az még nincs, helyette a nemzeti labdát rúgás van. Nem is rossz a választás, a labdarúgás egészségesen karbantartja túláradó nemzeti egónkat azzal, hogy évente négyszer- ötször agyonver minket bárki, aki erre téved. Egy ilyen pszichoterápia meg bőven megéri azt a pár tízmilliárdot, amit erre eltapsol a törzsfőnök, persze ő is játszik, naná, igaz egyre többen sajnálják, hogy itt, nem Messi. Őrdöngősen cselez az biztos, jelenleg úgy néz ki, hogy biztos helye van az utazókeretben, ha idén nem is, de sokan reméljük 14-ben biztosan. Ma még csak a tizenhármat kezdjük, mi, Buborék, Búék és Bánaték. A tudatlanok és hozzá nem értők már mindent tönkretettek, amit lehetett a feje tetejére állítottak, most már csak a finom részletek jönnek. Nekünk ma a porszívónk, tegnap a szomszéd hűtőszekrénye volt soron. Ezek persze nélkülözhető luxustermékek, de millióknak az élete ment tönkre a nagy nemreform buzdulásban. Nincs munka, nincs étel, nincs miből fizetni a rezsit, ki kell vágni a gyerek cipőjének az orrát, mert nő a lába és nincs pénz újra, és nincs remény, nincs jövőbe vetett hit, ami felzavarhatná az állóvizet. Szűrbegisztán halott. Nap mint nap csak a matyóba öltöztetett szájkeresztény süketelés dől, amit már csak a birkák legbirkábbjai szopnak üveges szemmel. Félek, hiába a B.U.É.K., nehéz idők jönnek. Mocskosak, elkeserítők. Az egész inkriminálódott politikai elit egy fabatkát sem ér, olyan, mintha nem is itt élnének, fogalmuk sincs arról, mi van az utcán. Jól elvannak, mint a homokozóban, ország-városoznak. A diákok, mint mindig elsőként, már elkezdték. Nem sok kell, hogy robbanjon a fazék, repüljön a fedő és kitörjön a gőz, kontrollálhatatlanul. Soha nem hittem volna, hogy Európában, az Eu-ban, a XXI. században egy ország, egy demokrácia képes saját magát tönkretenni, megsemmisíteni saját választott akaratából. Mert Szűrbegisztán nem gondolkodik, nem mérlegel, csak gyűlöl. Még választani se tud szeretetből, csak elutasítani izzó gyűlöletből. Azt esszük, amit főztünk. Ha nem egyenesedünk fel és nem válunk emberré, itt nem lesz buék se jövőre, se azután és még azután se. Csak a Viktor meg a Rózsa.

hajlektalan

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: