NEMMA, és ennyi?

A Magyar Művészeti Akadémia Rákosi-időket idéző helyzetbe hozása, a kritikán aluli elnöki megszólalások, az ezermester színvonalon alkotó “művész” elnök Fekete György személye, aki Hofmann Rózsai magasságokba emelkedett és az ezek miatt kirobbant felháborodás szinte mindenki előtt ismert, akit egy kicsit is érdekel a magyar művészet. Hogy van e kompetenciám állást foglalni ezekben az ügyekben az lehet, hogy nem mindenki számára egyértelmű. Nem végeztem művészettörténet szakon, sőt a kulturális antropológiát is abbahagytam, de még a vallásbölcseletet sem fejeztem be. Igaz, azt gondolom, hogy művészettel foglalkozni különösképp nem segg kérdése, egészen más szervek szükségesek hozzá, melyek alul működését húsz év görcsöléssel se tudja senki helyettesíteni. Több mint húsz éve tolom ezt a “bizniszt”, ami elsősorban nem üzlet volt számomra. Voltak sikereim és bukásaim is ez idő alatt, azaz van elég tapasztalatom. Ráadásul mindig a “terepen” dolgoztam, a magam szakállára és kockázatára hoztam döntéseket. A MEO kapcsán meglehetősen közel kerültem az állami kesze-kusza útvesztőkhöz is. Ezek után feljogosítva érzem magam, hogy véleményt formáljak egy olyan ügyben, amiről szinte mindenki egyetértően azt gondolja, hogy ez így nem mehet tovább. Fejétől bűzlik a hal, nem Fekete György, nem az MMA a probléma, a Vezér fejében ez a katyvasz van kultúrpolitika címen belinkelve. Kész, slussz-passz. Ezen lehet keseregni, meg szavanként kifilézni cikkeket, megszólalásokat, fikázni MMA tagokat, de csak egymás idegeit borzoljuk, feleslegesen. Ha valami javíthat a helyzeten, az a Nemes Csaba-féle direkt vonal lenne, de hogy mennyire aktív a szakma, azt jól szemlélteti, hogy milyen kevesen hajlandóak bármiféle akcióban részt/szerepet vállalni. (Hajrá Csaba!) Petíciókat írogatni, napokig fogalmazgatni, ha tetszik nyomj egy like-ot, de sokan vagyunk, túrót sem ér. Arra jó, hogy a hagyományokhoz híven egyesek, mint jó politikusok, hirtelen az élre ugorjanak, mintha egy szakmát képviselnének. A közel ötezer fős MMA botránya fb csoport, egy napokig formálódó petíciótervezetre tizenegy darab like-ot nyomott. Vagy nem tetszett vagy – amit inkább gondolnék –  szinte senkit se érdekelt. Egyébiránt a feltenni szándékozott kérdéseket csípőből meg lehet válaszolni a hatalom észjárásának ismeretében, azt meg ugye mindannyian jól ismerjük, hiszen tapasztaljuk nap, mint nap, az élet szinte minden területén. Ennél sokkal fontosabb kérdések vannak. Mi van, ha az MMA mégse kapja meg a Műcsarnokot és Feketét menesztik, megnyirbálják az MMA jogosítványait, akkor minden rendben? Egyáltalán nincs rendben és azt hiszem, nem is lesz, se most, se később, egészen addig, amíg a szocializmusban szocializálódott szakma le nem mond vélt előjogairól. A művészeket nem kötelező a társadalomnak eltartani, az életben maradáshoz pontosan annyi erőfeszítést kell tennie egy művésznek, mint egy ácsnak vagy egy zöldségesnek. Ugyanakkor szerencsére, se ácsnak, se művésznek lenni nem kötelező. Kiállításokat, kutatásokat, könyveket, stb. sem kötelesség támogatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne fontos a független állami szerepvállalás. Ezzel persze az a baj, hogy az állam  sose lesz független, mindig lesznek kegyeltek és kegyvesztettek, Magyarországon biztosan, még jó ideig. Semmilyen más kiút nincs, mint az önszerveződés. Megteremteni azokat a független struktúrákat, amelyek képesek életben maradni az állami szerepvállalás nélkül is. Ezzel meg az a baj, hogy ezért össze kéne fogni, sokat kellene dolgozni és bizony nem kevés kockázatot is vállalni kellene. Ahogy elnézem a sírás-rívást és a valódi tenni akarás hiányát, erre nincs sok esély. A szakma állam bácsi jó meleg ölébe vágyik, mint azokban a kedves szocialista időkben, ami állítólag nagyon szar volt. De az a szar legalább meleget és biztonságot nyújtott. Ugye, ti ezt szeretnétek?

ugyan erről itt, két évvel ezelőtt:  Nyaljuk a fagylaltot                       https://kovatslajos.wordpress.com/2011/04/26/nyaljuk-a-fagylaltot/

  1. Reszben igazad van… részben nem
    1. Nemzetközi megjelenéshez egyrészt állami csatornákon keresztül lehet / lehetne kijutni…..
    másrészt a nagyobb ( és kisebb ) projektek megvalósításához szintúgy állami támogatás járna , mint a nyugati világ többi országában is.
    Tehát célirányos jól mozgatott állami támogatásra nagy szükség volna.
    Szint ugy
    2. Kiegészítő alternatíva kéne legyen a magán szektor, ami egyrészt Galériák, másrészt művészetet ( kultúrát ) fontosnak ítélő cégek támogatása kéne hogy legyen.
    A magyar Galériák szamara kellő anyagi háttér, es valós művészet iránti érdeklődés hiánya miatt tevékenységük behatárolódik a helyi minimális vásárló réteget megcélzó táblakép eladásra való törekvésben. Egyes esetekben megpróbáljak ezt az elképzelést nemzetközi piacra is elvinni, de ez édes kevés ahhoz hogy érdembeli odafigyelest eredményezzen a magyar képzőművészet irányába.
    A cégek vagy a cég önjelölt művészethez értő szakértőjére, vagy tanácsadó személyekre bízzak a támogatás, vásárlás kérdését.
    Mind két esetben személyes kapcsolatok es érdekek menten születnek támogatások, vásárlások, amely inkább karokat okoz mintsem érdemeket eredményezne. Jo példa erre a gondolkozásra a Prima Primissima dij is amely megfelelő szakmai tudás hiányában a díjakkal járó nagy összegeket amatőr es felamatör alkotások, alkotok díjazásara költi, amely többszörösen kártékony hiszen a legrosszabb alkotásokat értekként , követendő példaként jelöli meg, ahelyett hogy érdembeli projektek , alkotok támogatására es nemzetközi megjelenésére fordíthatna a rendelkezésre álló összegeket. Nem kell ujjat kitalálni csak szétnézni hogy működik ez más országokban itt europaban. De ehhez nagyobb szerénységre, es valós önzetlenségre lenne szükség, ami viszont távol áll az “uralkodó” réteg mentalitásától.
    Ezenkívül természetesen szükség volna a betegesen klikkesedett es zárt képzőművészeti szakma / széna nézőpont váltására is, vagyis egy nyitottabb es emberibb viszonylatrendszerre es szemleletre. Sajnos ebben nincsenek követendő nemzetközi példák mert az érdekkapcsolatokra épülő elitista sznobizmus meghatározóan jelen van mindenhol. Egy Art fair – bárhol legyen is az – meglátogatasa nem hogy nem inspiráló hanem kiábrándító gyomorrontást eredményez.
    Azert ismerek pár alkotót, magamon kívül is, akik soha egy árva fillér állami támogatást nem kaptunk es ennek ellenére, folyamatosan alkotva, jelentős életműveket. hoztunk létre…..
    Mas kérdés hogy támogatás hiányában mennyi nagy terv maradt megvalósítatlan….
    Tehát érdembeli támogatásokra nagy szükség van,
    de egymás iránti nyitottságra, felelem es féltékenység helyett érdeklődésre, kommunikációra, összefogasra talán meg jobban.
    Sabi / SI-LA-GI

  2. Nem tagadom az állami támogatások szükségességét, csak azt mondom, hogy az államtól független szerveződések szükségesek. A MEO-t is támogatta az állam, többek között azért is mert “nem tehette meg”, hogy ne tegye. Ha a szabad kezdeményezések átlépnek egy bizonyos tömeget az állam kénytelen tudomást venni róluk és támogatni. Valamint ha nem sanda szándék vezetné a politikát a legkényelmesebb lenne számára a függetlenek támogatása, mert ők már megteremtették és elvégezték a munka javát (épületek szervezetek stb) csak segíteni kell a működést. De falusi tahóktól ez nem várható el. Szerintem a jövőre kéne készülni, csak itt mindenki sír, fikáz gyűlöl irigyel és senki nem teszi.

  3. AZOKAT AZ EMBEREKET KELL / KÉNE ÖSSZEHOZNI VALAMILYEN FORMÁBAN AKIK
    NEM SÍRNAK, NEM FIKAZNAK, NEM GYŰLÖLNEK, NEM IRIGYELNEK…
    DE ÖRÖMMEL TESZIK A DOLGUKAT AKKOR IS HA ELLENSZELEK FÚJNAK….
    PERSZE ENNÉL TÖBB IS KELL, VALAMELYEST KÖZÖS PONTOK IS…
    TUDOM EZ A LEGNEHEZEBB MERT AZ ÖSSZEFOGÁS HIÁNYCIKK MAGYARORSZÁGON….

  4. Mecenatúra nélkül nem működik a kultúra. Régen sem és ma sem. Mindegy, hogy állam, vagy nem, de valakinek pénzt kell tenni a kultúrába. Szerintem az államnak ez az egyik kötelessége!

  5. abszolút egyetértünk.

  6. Ha a politikusok es a gazdag emberek nem volnának ennyire tudatlanok akkor nem volna kétséges az olyan valódi , hosszútávra szóló értékek, mint a művészetek a lényeget ismerő tanítok es tradíciók támogatása….
    De nem csak ők tudatlanok, hanem tanácsadóik es környezetük is…. ezert elutasítanak minden eszközt es formát ami gondolkozás , es megismerés által leleplezi felfuvalkodott önteltségükből fakadó rövidtávú, önző, hatalom függő gondolkozásuk…
    Kérdés hogy miként lehet rest találni a rendszeren ….
    Csak összefogással , csak közösen .
    Kepesek vagyunk erre ?
    Masik út a nyilvánosság nélküli egyéni ténykedés, amely vagy valamikor kifogja fejteni hatását vagy nem….
    Mind két út megvalósításához erős elszántság szükségeltetik.
    Meglátásom szerint Jol megtervezett Gerilla metódusok is alkalmazása is ajánlott 😉

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: