Trágyadombon gyorsan szárba szökken a dudva

Malom vagy sámándob, ez volt a kérdés. Sámándob!- döntött biztos érzékkel a biztos. És mi kiakadtunk, blamázs, skandalum! Azonban van valami, ami mindennél szomorúbb, és ami ennek ellenére még egy nyamvadt kis posztot se érdemelt. Nekem a Malom se jött be, de ha kötelező választani, akkor inkább a Malom, mint az egykaros súlyzó. Pedig pályáztak itt mások is, nem kevésbé rémes építészeti szörnyszülöttekkel, csak átugrottunk rajtuk – sokan talán nem is látták ezeket – mert a sámándob oldalassal akkora vihart kavart, hogy a többi csudálatos pályamű elsikkadt emennek fényében. Sajnálom, mert az igazi tanulság levonásához érdemes ezeket is megcsodálni. Bátran kijelenthetjük, hogy a magyar egy kreatív, trend érzékeny nép. Specialitása, hogy nem a nagyvilágból fújó friss szelet lesi, hanem a honi hatalmasságok aktuális ízlését – legyen az bár ízléstelenség is. Ezt képes hihetetlen sebességgel a magáévá tenni. Azt hiszem, ezt hívják kurzus építészetnek. Jellegzetessége, hogy bármire hajlandó, ha megkaphat egy megbízást. Alkotói hiúság, önérzet nem gátolja, ha szabadon szállhat a fantázia a feltételezett keretek között. A feladat egyszerű, hiszen nincs másra szükség, mint néhány jól ismert attribútumra, mint a Szent Korona, a Turul, kicsiny hazánk alaprajza, Erdély, a krumplis lángos és/ vagy a kürtöskalács. Ezeket aztán együtt vagy külön- külön, esetleg a minimalisták szigorúan csak egyet, de valahogy beleszuszakolják valamiféle kubusba. Kész is van. Mindehhez írnak valami nagy marhaságot, hogy ez mitől is jó és mit is akar jelenteni. Aztán rohannak lobbizni, hogy ők az igazi magyaros, keresztény építészet és hogy az ő formanyelvük az igazi, mert azzal úgy lehet nyelvelni, ahogy a máséval soha. Szomorú, szomorúbb, mint a sámándob, hogy a szakmaiság, az igazi értékteremtés ennyire másodlagos vagy harmadlagos, hogy nincs tartás, nincs büszkeség – pedig, állítólag ezek is magyar tulajdonságok lennének. És fájó, hogy a  jobbágyok ily sokan vannak, akik hajlott háttal tördelik kezeikben kalapjukat, miközben szemlesütve topognak uraik előtt. Szégyen és gyalázat. Ízléstelen giccsparádé!1.1 3.1 26.1 37.1 42.1

    • Sabi Silagi
    • 2014 05 31

    Nagyon tanulságos látni a többi pályázó tervét !
    Felmerül a kérdés hogy ennyire képes a magyar építész szakma ,
    vagy ennyire belátóak, tudjak nem érdemes időt es energiát befektetni egy pályázati mű elkészítésébe ha az nem a rezsim izles es gondolkozását tükrözi .

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: