Archive for the ‘ Uncategorized ’ Category

Tisztelt olvasóim, ha még vagytok

Új felületen folytatom az írogatást, addig is amíg elindul alkalmanként az fb-n olvashattok. Most éppen 34 millió különbséget kell megtalálnotok, már ha van hozzá kedvetek Kováts Lajos facebook oldalán.

Karácsony, BUÉK

Minden kedves olvasómnak, kedvelőimnek és utálóimnak boldog, sikeres, szeretettel teljes Karácsonyt és áldott 2014-es évet kívánok. Szeretettel: Kováts Lajos

Kedves Mikulás 2012

Ne haragudj, talán még korai a kéréseimmel zaklatni, hisz még zöldellnek a fák és távolinak tűnik a hull a pelyhes, de valamiért izgatottabb vagyok, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És talán ezért nem tudok már várni. Meg azt is gondolom, hogy mire megkapod a levelemet, már nem is lesz olyan korán, mint amilyen most van. Szerettem a régi Mikulást  is, aki nem te voltál, de téged is szeretlek, csak tudod, vele sokkal könnyebb volt beszélni, mint veled. A régi Mikulás az Uránia előtt álldogált, beázott csizmában, mint én, a kesztyűjének meg minden ujja lukas végű volt, mint a kalauzoknak, és nem repcsivel jött Lapföldről, mint te. Itt lakott a Korong utcában. És emlékszem, olyan illata volt, mint a nagymamám ruhásszekrényének. Szerettem akkor itt lenni. Valamiért jó volt. Na, nem azért mondom, most is jó, sőt igazán egyre jobb, mert kezd minden hasonlítani azokra az időkre. Akkor mi nem igazán flancoltunk, nem is tudtuk, hogy mi az. Volt egy cipőnk, egy nadrágunk, egy sapka meg egy kabát. Ha estére eláztak a hóban, rátettük a kályhára. Reggel, mikor indultunk az iskolába, már minden száraz volt és finom meleg. Az a fene nagy dőzsölés, ami itt folyt nem is olyan rég, már kezdett zavarni, szerintem nem csak engem, de sok barátomat is. De szerencsére nálunk nagy változások vannak és hál’ Istennek, kezdenek visszajönni a régi dolgok. A vasárnapi húsleves, rántott hús ubisalátával, az sajnos inkább távolodni látszik, a kockás abroszos kisvendéglővel együtt, de sok minden más visszatér. Sok barátom például már újra busszal és villamossal jár, lehet, eljön még, hogy együtt lógunk a tuja lépcsőjén egy kettős rangadó után. Talán még az ütközőkre is felállunk. Kedves Mikulás, nem akarlak untatni ezekkel a történetekkel, ezért inkább elmondom, hogy mi mindent szeretnék kérni tőled. Csupa olyan dolog, ami hiányzik ahhoz, hogy tényleg egészen olyan legyen , mint régen volt. Először is szeretnélek megkérni, hogy ha jössz, vedd el az útlevelem legalább öt évre, mert akkor biztosan nem tudom itthagyni a hülye haverokat. Aztán szeretném, ha szólnál egy rendőr bácsinak, hogy rúgja vesén a Rusznák Ivánt úgy, mint a Spencer Davis koncert után, mert már megint hőbörög és kekeckedik. Azt is szeretném, ha újra lennének mikrofonok a kirakatokban is, mert akkor az angyalok tudnák, hogy ki mit szeretne kapni karácsonyra. Jó lenne, ha újra lenne építőtábor. Ha van még, hozzál nekem egy fekete hócipőt. Szeretnék kérni egy ródlit is, hogy haza tudjuk húzni a Mamával a rőzsét az erdőből. És kérlek, legyen mindenkinek egyforma csau színű cipője, mert akkor mindenkinek ugyanannyi ajándékot kéne adnod. Jó lenne, ha a nyúl nem tavasszal jönne, hanem nyáron. Most így, túl sok a holtidő közte meg közted. Kérlek, intézd el, hogy legyenek megint házmesterek és tömbbizalmik. A Nagyi szereti, ha valaki mindig figyel rá. És az is jó lenne, ha este járnánk suliba, sötétedés után, mert akkor egész nap rúghatnánk a bőrt a téren. Tudod Mikulás, annak a sok tanulásnak úgy sincs sok értelme, de nálunk egy focistából, még akármi is lehet.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Egy ország, egy nemzet sztárok nélkül. Itt nem szeretik a sikeres embereket. Ha valakit felkap a népszerűség szele, mi biztos ledaráljuk. Nekünk nincs Barnard professzorunk, nincs Messink, nincs Bill Gates-ünk. Csak “gyanús” gazdagjaink és a szellemi mélyszegénységből kiemelt celebjeink vannak. olvasásának folytatása

ART MARKET

Dante

Erusin taua, hit trugo mit dzumba. Sabuta stír Youtube. ਅਇਉਫਸ਼ਤਈਚ ਪਪਆਊਐ (ઑઔનલથ)

Játszd újra Sam

Vagy tízszer láttam annak idején ezt a mozit. Néhány duma beszorult a memóriámba, úgy tűnik, törölhetetlenül. Azóta többször előfordult, hogy egy-egy monológ hallatán hangosan felröhögök, ha úgy érzem ez olyan, mintha a filmbéli Allen mondta volna. Csak ő talán más szavakkal, egy kicsit sutábban, kedvesen mondaná, de a tartalom ugyanaz, hanta. Allen dumája azonban attól abszurd- mert miközben egy hőstettről beszél mély átéléssel- a szöveg az mégis maga az önleleplezés. Ettől volt bájos és szórakoztató. Nem ilyen bájosak, de mégis szórakoztatóak azok a kijelentések, amikről be szokott ugrani a Játszd újra, Sam, Woody Allen isteni mozija. Én annak ellenére jót röhögök, hogy az alanyok híján vannak a humornak és az öniróniának. Istenem, nem mindenki olyan nagy ember, mint Woody Allen. Sőt, nem is humoristák vagy színészek. Színészek persze, színészek, csak más értelemben, nem Thália papjai vagy papnői, általában sokkal szárazabb, pragmatikusabb foglalkozást választottak a maguk számára. Allen hajnalban jön haza egy vidéki hétvége alkalmával, meglehetősen rossz állapotban, úgy néz ki, mint akit összevertek. – Úristen Allen, mi történt veled? Ó semmi, csak volt egy kis összetűzésem pár izgágával, de lerendeztem őket. Az egyiket az orrommal térden rúgtam, a másikat az állammal öklön vertem, aztán adtam néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottam egy-két tarkón legyintést….. Na ja, valahogy így.

%d blogger ezt kedveli: