Zsenge koromban a szórakoztatóipari munkások jövedelmének jelentős részét a haknik biztosították. Néhány ügyes szervező – ilyen volt például Bakacsi Béla – összerántott egy csapatot sztárokból és sztárocskákból és betámadta a vidéki kultúrotthonokat. Egy jobban sikerült úgynevezett turné 50-100 előadást is megélt. Nagy kegy volt bekerülni egy csapatba, mert 100 előadás bizony komoly jövedelmet jelentett. Az “egy Zsiguli” mértékegységet szoktam használni ennek a kornak a jövedelmi viszonyaira. A gázsi 500 és 2000 forint volt alkalmanként- adó, tb gyakorlatilag nem létezett. Könnyű kiszorozni, hogy egy jó sorozat hozott egy Zsigulit. A jól összerakott hakni színes volt, mint a szivárvány. Volt benne minden, mi a vidék népének érdeklődését felkelthette. A monstre változatot úgy hívták, hogy ORI- turné, ezt az Országos Rendező Iroda szervezte. Ide kisebb sztárocskák ritkán fértek be. A haknikkal szinte az egész országot be lehetett járni, megismerni persze nem, legfeljebb a helyi kultúrházat, a kocsmát és ha volt, az éttermet. Így jutottam el olyan településekre, mint Dusnok, Hajdúnánás, Baktalórántháza, Cibakháza, Inárcs, Pécsvárad, Kecel, stb. Hogy tiszta legyen a kép, emlékezetből felsorolok egy fellépőlistát; Zalatnay Sarolta, Korda György, Ihász Gábor, Horváth Pista, Psota Irén, Eszményi Viktória, Delhusa Gjon, egy bűvész, és általában egy vagy két zenekar (un. beat zenekar). Hogy ez az egész miről jutott eszembe? A KKA életre hívása kapcsán. Ez ugyanis egy szerény haknibrigád, egy két politikus húzónévvel felturbózva és a ma oly népszerű nemzeti – keresztény jelszó mázával nyakon öntve. Ügyes. Nem áll szándékomban senkit személyében sérteni, sem művészetét értékelni, de hát nem minden csillag ragyog örökké, sőt van olyan is, amelyik sose ragyogott, legfeljebb pislákolt a szórakoztatóipar viharos égboltján. Azonban volt egy ötlet, hogy jó vagy sem, abban nem vagyok biztos, mert végül ebben az esetben is a zsűri ítél és vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy meglehet-e tölteni egy rozzant vidéki termet – még akár ingyen is – ezzel a kínálattal. Sokkal rémisztőbb azonban a máz, amit a hakni brigád köré rittyentettek. Megtudtam, hogy ma élő baráti géniuszok vezetnek majd vissza minket eredeti szellemi forrásainkhoz. Minket, európai embereket, a családokat és a nemzeti közösséget. Ide linkelem a Vendégvárosi Főművészek program ajánlatát az elvárt gázsival együtt, ha valaki szeretne részesülni a visszavezetésben, ne kelljen sokáig keresgélnie a neten. http://www.kkakademia.hu/program.html Nem kell idegeskedni, mindenki úgy keresi a kenyerét, ahogy tudja és ne feledjük, hogy ma nehéz idők járnak. Ha ma ezt el lehet adni, kérem tegyék. A sajnálatos mindössze az lenne, ha a Hoffman Rózsák és más politikusok részvétele azzal a következménnyel járna, hogy – mint az MMA esetében – egy baráti haknibrigád olyan költségvetési forrásokhoz juthatna, amit talán ennél fontosabb és színvonalasabb kulturális szerveződésekre is el lehetne tapsolni. Ez a sztori egyébként megint megerősít abbéli hitemben, hogy az állam kultúrára szánt forintjait nagy projektekre kell elkölteni, a társadalmi szerveződéseket pedig támogathassák a híveik, akár valamilyen adókedvezmény formájában. Akkor, ha a zsűri Dévai Nagy Kamillát akar hallgatni, oda tolja a pénzét, ha meg inkább Kocsis Zoltánt, akkor oda. Ez így lenne igazságos és akkor nem a haverok, nem a sutyi meg a mutyi és a kapcsolatok döntenének, hanem a polgárok. Ja, hogy valószínűleg semmire se adnának pénzt? Az lehet, de akkor legalább világosan látszana a magyar nép kultúra iránti elkötelezettsége.
Kováts Lajos 