Posts Tagged ‘ művész ’

Tunc Ali Cam

A fiatal, 1980-ban született Tunc Ali Cam török festő munkája ez a kép. Túlzó lenne azt állítani, hogy a művész, mű és műgyűjtő viszonyát boncolgatja, hiszen elég egyértelmű a szöveg. Mégis azt hiszem érdemes egy kicsit elmélázni a szöveg illetve a mű felett. További jó gyűjtést kívánok. A kép egyébként a Sotheby’s árverésén 2009- ben 12 000- 18 000 fontról indult és nem kelt el. olvasásának folytatása

Utánozó majom, eszed, amit kinyom

Szeasz, jól nézel ki. Jól vagy? Apukám, rohadt jó a csukád! Hol vetted?- Ezek a mondatok csak nálunk hangozhattak el, Párizsban, Milánóban  soha. Ha egy fogadáson két világsztár ugyanolyan ruhában jelenik meg, kiszerkeszti és röhög rajta az egész világsajtó, pedig minden bizonnyal csak kellemetlen véletlenről van szó. Nálunk a divat, a trend egyformaságot szül. Uniformizáltat jelent, nem megkülönböztet, hanem azonossá tesz. olvasásának folytatása

Nehéz a dolga a galériásnak

Az idealisták számára a cél Európa, nemcsak frázisként, valóságosan. Ezt nem sok mindenben sikerült idáig teljesíteni, talán csak a benzin árakban, de ne legyünk türelmetlenek, kezdetnek ez is valami.  Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy nehézsorsú nemzet vagyunk. Csak két momentumot emelnék ki, az egyik a múltunk a másik meg a jelenünk. olvasásának folytatása

Ahol szükség van és ahol nincs a művészekre l.

Mark Rothko: White Center

Szükség van-e művészekre? A világnak vannak olyan részei ahol ez a kérdés fel sem merül, fel sem merülhet, mert a művészet része a mindennapi létnek, amit át és át jár ezer és ezer módon. Magyarországon azonban a “nincs szükség művészekre” tahó megközelítés elkeserítő, de sajnos nem egyedi. Abban igen, hogy pöffeszkedően arrogáns és “bátor”, de a lényeget tekintve nem különleges. Ez jól látható az épített környezettől az öltözködésen át egészen az enteriőrökig. Említhetném a kortársművészethez való viszonyulást és annak meg nem értését, valamint az ebből fakadó gúnyos megjegyzéseket. Lepukkadt, igénytelen, proletár vagy helyesebben proli szemlélet. Ugyanis a “művészi”  elutasítása nem más, mint igénytelenség, bárdolatlanság, tudatlanság. A művész kategóriát egyébként nem kedvelem abban az értelemben,  ha azt egy különleges, kiváltságos csoportként definiálják és kizár más,  általában nem “művészek” által végzendő emberi tevékenységeket, mint például az asztalost vagy a szakácsot (Heston Blumenthal az vajon mi?) A művészet szerintem egyfajta hozzáállás vagy viszonyulás a feladathoz, mi több az élethez és annak legfontosabb részéhez a munkához. A munka a legcsodálatosabb emberi tevékenység, ahol kiteljesedhet és értelmet kaphat a létezés. Gondoljunk csak a zen-re, ahol lényegtelen a cselekvés miben léte, a “benne levés” az eggyé válás az itt és most-ban a fontos, a tökéletes, koncentrált tevékenységgel és ezáltal a mindenséggel. És ez lehet zen kalligráfia, takarítás vagy tájkép festés vagy akár főzés. Nem elhanyagolható természetesen a tehetség és a zsenialitás kérdése sem. Az egész halmaz eredője végül is a minőség. Ahol ez így van, ott jól, vagy legalábbis jobban működnek a dolgok általában. Ahol a munka nyűg, teher, szükséges rossz, és csak a piálás előtti intervallumot jelenti, ott semmi nincs a helyén, mint például nálunk. Itt arrogancia van, nincs tolerancia és nincs megértés. Az alázat és odaadás ismeretlen. Azt gondolom, ha a “művészeket” így definiáljuk -miért ne tehetnénk- érthetővé válnak bizonyos okok és következmények. Abban a közegben, ahol a művészet igény és ennek következtében érték, ott azt meg is becsülik. Ennek aztán vannak jól látható következményei. Hogy milyenek azt majd később sorra veszem.

Ha most  lazításként a műgyűjtés, műkereskedelem szintjére ugrunk, akkor – természetesen nem megfeledkezve az adott helyszín jóléti nívójáról, amit megpróbálhatunk a jövedelmi viszonyokkal súlyozni- pusztán érdekességként, felsorolnék néhányat a kortárs művészek munkáiból és aukciókon elért áraikból. Hatásvadászati célból forintosítva.

Gerhardt Richter: Abstraktes bild 1990 2 051 584 000 Forint  2011 02 15 Sotheby’s London

Cindy Sherman: Untitled 153 1985  480 000 000  Forint  2010 11 08 Phillips New York

Jasper Johns: Flag 1960-1966  5 100 000 000 Forint  2010 05 11 Christie’s  New York

Mark Rothko: White Center  13 000 000  000 Forint  2007 05 15 Sotheby’s New york

És egy érdekesség az árak emelkedéséről:

Lucian Freud: Naked Portrait With reflection (1980)  845 376 000 Forint volt 1998 12 09 -én a Sotheby’s-nél, Londonban. Ugyanez a kép  4 190 340 000 forint lett 2008 06 30 a Christie’s- nél ugyancsak Londonban.

Valaki halkan keresett tíz év alatt egy szolidabb összeget.

%d blogger ezt kedveli: