Kicsit viccesnek tűnik a pogány Magyarországról fikázni a vallástalanság és az istentelen kozmosz felé haladó Európát. Ha csak a lengyelekre és az olaszokra gondolok, akkor mi is van velünk, magyarokkal? Ja persze, tudom, hogy hirtelen megsokasodott a szájkeresztények száma. Gyerekkoromban az akkori elvárások szerint, minden harmadik elvtárs partizán volt, most váltottak. Ilyenek vagyunk, mindig az aktuális hatalomnak megfelelni akarók. Kereszténynek lenni, ennél azért több egy kicsit. Az alapgondolattal tökéletesen egyetértek, csak nem igazán Európa vonatkozásában. Az igazi vallásosság együtt jár erkölcsi, etikai alapértékek elfogadásával, mi több, betartásával. Ezzel bizony nagyon csehül állunk. Mi magyarok, azt hiszem élen járunk a keresztény erkölcs be nem tartásával. És nem a torkosságra gondolok – arra egyébként sincs pénzünk -, de még csak nem is a restségre – hiszen halálra dolgozzuk magunkat. De a lopás, mintha nem lenne megvetendő cselekedet, mi több, még Krisztus szenvedéseihez is lehet hasonlítani Plagi bá leléptetését. Persze, a nemzet golyóstolla nem a kasszát nyúlta le, még csak nem is “privatizált”, mint sokan mások, büntetlenül. A hazugságról már nem is beszélve, ami olyan hétköznapi rutinná vált, mint a fogmosás. Tiszteletem minden igaz kereszténynek és vallásos embernek ebben az országban. Azonban, aki azt gondolja, hogy a keresztény ember ott kezdődik, hogy a Pápa gyűrűjét csókolgatja, az bizony Isten eltévedt báránya. Igen üdvös lenne példát mutatni a híveknek, hogy milyen is egy igaz keresztény ember. Aki nem hazudik, nem gyűlöli ellenfeleit, szelíden beszél, nem osztja meg a közösséget, nem kérkedik “vallásosságával”, hanem példát mutat és azzal terel másokat is a helyes útra. De az ilyen példák nemhogy hiányoznak, hanem pont az ellenkezőjét kapja az országnépe, nap mint nap. Nekem még szimpatikus is lehet Európát figyelmeztetni a veszélyekre, de ha bagoly mondja az hiteltelen, mint annyi más hamis erkölcsi papolás.
Kováts Lajos 