Posts Tagged ‘ Sotheby’s ’

A kortársművészet lufija

Rengeteg a szabad cash, ami keresi a helyét a világban- na, nem nálunk- mi kivéreztünk. A műkereskedelem padlót fogott, mint annyi más ebben a nyomorult országban. A kortársművészet, a kortárs biznisz azonban soha nem látott méretűvé dagadt a világ gazdagabb felén. New Yorkban, egy hete, a Sotheby’s 12,5 MILLIÁRD forintért értékesítette Clyfford Still amerikai festő 1949- ben festett művét. A vagyon egy részét műtárgyakban tartani, tradíció a kulturált világban. Ehhez nem ritkán hozzáértés és tárgyszeretet is párosul. Miért futott fel ennyire a kortárs művészet? Miért uralja ma a kiállítótereket és a vásárokat az általam barkácsművészetnek titulált trend? Miért a sok manír és miért ritka a kvalitás? A változó világ, a művészi megközelítés, az új felvetések más reflexiókat igényelnek stb stb szövegeket mellőzném. Van ugyan valóságtartalmuk is, de javarészt PR és marketing. A kortársművészet ma pont olyan üzlet, mint az autó vagy a mobilnet. Azzal a különbséggel, hogy a művészeti piacon sok a pénz, de kevés az áru. Sok a vevő és nincs több Van Gogh. A piaci vákuum a kortárs felé fordította az érdeklődést (a korszellemet most hagyjuk, az is fontos, de nem ez a lényeg). Pontosabban, a manipulált piac fordult ebbe az irányba, egyszerűen azért, mert nem volt más lehetőség a kínálat bővítésére. Fújtak egy lufit, de nem akármilyet. Dr Doom még nem foglalkozott vele, pedig érdemes lenne, mert ekkora pénztemető kevés volt az elmúlt húsz évben. És nem is a 12,5 milliárdos ár az érdekes, hanem a trend, amit a megnövekedett kereslet szült. A festészet halott, szokták volt mondani sokan, hát persze, hogy halott, hiszen nem tud a világ műkereskedelme ilyen mennyiségben kvalitásos munkákat a piacra tolni. Mondjuk azt, hogy nem korszerű, sokkal inkább a világító bindzsik, a sok példányos fotók, a barkácsolással előállított obzsék. Miért? Mert ezeken a területeken megvalósulhat a tömegtermelés. A kvalitás felismerése sokkal nehezebb. A tárgy nem releváns, a lényeg a kommunikáció, a duma a mögöttes tartalomról, a jelentésről, a” kérdésfelvetésről”, a “művész reflektál”-ról. Ez a világméretű fertőzés volt tettenérhető  az Art- Marketen is. Ahol egyesek szerint a nemzetközi trendeket láthattuk, imitt- amott. Ja , ha a trend a látvány és a manírok átvétele és a minőség a “művek” mellőzése, akkor igen. És ezzel nincs is semmi baj, ha a trapézgátyó a divat, akkor a butikosnak azt kell tartani. Értem. Mindenesetre én biztos vagyok benne, hogy nagy lesz a pofára esés, amikor visszatérünk a csőnadrághoz. Minden lufi kidurran egyszer. A világméretű hülyítés után jön majd a kijózanodás. A barkács művészet egy-egy kiváló darabja múzeumokba kerül, a többi meg a lomtalanításba. A “jó befektetés” meg csökkenti a fölös likviditást.

31 661 830 050 HUF

Minden idők legsikeresebb kortárs árverését produkálta a  Sotheby’s Londonban,  június 29.-én. Az aukciósház széksorok között szaladgáló kendős lányainak, a címben szereplő irgalmatlan összeget kellet volna “beszedniük”, ha meghonosodott volna Londonban is a magyar aukciós gyakorlat. De nem honosodott meg. Szegény lányoknak Sigmar Polke Dzsungel című képért csak foglalóként (20%) kb. 340 millió forintot kellett volna a sorok közt guggolva megszámolniuk, ha mindez Pesten történik. Lehet, hogy ezért nincsenek lányok?  Nem lehet. London – az egy másik bolygó. Mi csak távcsövön leshetjük, hogy is mennek a dolgok a megroppant, válság alatt nyögő nyugati világban. Hát így. Csak úgy leütnek 31 milliárdnyi műtárgyat, a vevők meg szépen kifizetik. Nem lépnek le, úgy hogy nem kell a kisasszonyokat a kalapács koppanással szinte egy időben a licitálóhoz nyargaltatni. A vevő, ha egyáltalán a teremben volt, azonnal agyérgörcsöt is kapna, ha diszkrét, talán csak egy pillantással jelzett licitjét egy pénzbehajtási akcióval nyilvánosan lelepleznék. London – az egy másik galaxis. Az is biztos, hogy az eladott képet sem árulják majd féláron már másnap, Falk Miksa utca szerte, valamilyen töketlen, süket ürüggyel. Kispályások vagyunk. Nem csak az összegek mások, minden. Még csak ragozni sem érdemes. Azt ígérik, rövidesen mi leszünk Európa gazdasági motorja. Muhaha. Mióta az eszemet tudom, mindig ezzel etették szegény honfitársaimat. “Már csak húsz év” és lehagyjuk az imperialistákat, a kapitalistákat, a válságtól megtépázott nyugatot. Egy elszegényedett, morálisan szétesett, megfélemlített társadalomnak nem sok esélyt adnék erre. De ne legyen igazam. Tévedni emberi dolog, mondta a sündisznó és lemászott a súrolókeféről.

A drága helyeken ülők … zöröghetnek az ékszereikkel (John Lennon)

A Sotheby’s június 29.-i kortárs árverésén igazán elegáns, előkelő dolog vásárolni. Budapesten úgyis döglődik a műtárgypiac, röppenjünk hát ki Londonba és nyomjunk egy flasht. Ott pezseg a market és tuti, hogy egy-két cukipofa is lesz a teremben, akikkel akár össze is jöhetünk. Kitolunk pár millert (angol fontban) egy-két maszatér és máris a körben találjuk magunkat. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: