Gerendás Péter levelet írt a Facebooknak. A Facebook meg, ahogy illik, felhördült balról is, meg jobbról is, még középről is. Ha az ember kilátástalannak látja a helyzetét és nem tudja mit hoz a holnap, akkor talán tényleg segít, ha kisírjuk magunkat valakinek a vállán. Értem és élem is a helyzetet. Beszűkült a világ, lefagyott az ország winchestere. Nincs munka, nincs pénz, nincs üzlet, nincs szánalom, nincs segítség, nincs megértés, nincs tolerancia és nincs összefogás. Van Facebook és van sírás, meg like-ok, meg felháborodott kommentek. A zenészek helyzete nagyon nehéz, nincs közönség, nincs fellépés, nincs pénz. A kőművesek helyzete nagyon nehéz, nincs építtető, nincs munka, nincs pénz. Soroljam? Nem sorolom. De ha már zenész, akkor legyen prímás. Nem tudom pontosan, de több száz cigány muzsikus maradt munka nélkül, mert az éttermekben már nem kell a bazsev. Róluk nem emlékezett meg a Facebook- kórus, se más. Mi lett velük? Disszidáltak? Koldulnak? Érdekel ez valakit? Nem tudom hány gyerekük van, de hagyományosan népes egy roma család. Persze a gyerek az áldás, de felelősség is, kettő is, nemhogy hat vagy kilenc. Akinek ilyen sok sikeredett, annak – gondolom – az is eszébe jutott közben, hogy fel is kell majd nevelni őket. Szép feladat, de ma emberfeletti. És ma milliók küzdenek ezzel a helyzettel, nem csak zenészek, de tanárok, művészek, melósok. Sajnálom – miközben értem és érzem az elkeseredést – de nem látom, hogy mitől lenne különleges és felháborító Gerendás Péter helyzete. Olyan, mint milliónyi honfitársunké. Sőt, az övé sokkal jobb. Megsiratta a Facebook. Az is valami. Igaz, senki nem mondta, hogy gyere Péter, nyomj egy órát a házibulinkon. Persze lehet, hogy ahhoz nem is lenne kedve, mert ha jól értem nagyszínpadra vágyik, de azt sajnos csak a zsűri tudja intézni, a zsűri meg kegyetlen, azért fizet, amit szeret. És mi tagadás, Péter rétegzenét játszik, az meg egy vállalás. Ráadásul az, hogy megint a jobboldal húzta az ügyesebbet, az kritika a baloldali Pétert- siratóknak. Állást ajánlottak Békéscsabáról. Ügyes. Szar egy helyzet, ha megy akkor is, ha meg nem, még inkább. Gerendás Péter már meg van mentve, ha rábólint. De az a 3-4 millió nincs, őket nem hívják Békéscsabára, nekik talán sose volt 66-os Stratocasterjük, amit eladhatnak, és valószínű, hogy még öreg autójuk sincs és lehet, hogy ma a vacsora is elmarad. Őket kéne siratni és nem csak siratni, hanem tenni is értük valamit. Ezen kéne pörögni, kommentelni és felháborodni, hogy éhen hal a fél ország, mert nincs munka, nincs jövedelem, csak éhes szájak és a végtelenségig elkeseredett, elcsigázott tömegek. Őszintén sajnálom Gerendás Pétert, de igazi sajnálatra ma azok a milliók érdemesek, akikre talán nem is gondolunk, miközben tizenhatodik nagylemezt követelünk egy hitét vesztett művésznek.
Kováts Lajos 